Rák biomarkerek

Írta: Jason Wasserman, MD, PhD FRCPC
2. szeptember 2024.

---

A rák biomarkere egy olyan anyag az ember szervezetében, amely információt szolgáltat a rákról. Lehet gén, fehérje vagy más típusú molekula, és rákos sejtek vagy normál sejtek is előállíthatják a rákra válaszul. Ezek a biomarkerek különféle testrészekben találhatók, beleértve a vért, a normál szöveteket vagy magában a daganatban. A rák biomarkerei értékes betekintést nyújtanak a már meglévő rák jellemzőibe, vagy jelzik a rák kialakulásának kockázatát a jövőben. Az orvosok ezeket a biomarkereket használják a leghatékonyabb kezelések azonosítására, a terápiák egyéni betegekre szabására, és néha megelőző intézkedéseket tesznek a rák kockázatának csökkentése érdekében.

Hogyan használják a rák biomarkereit?

A rák biomarkerei kritikus szerepet játszhatnak az orvosi úton, a kezdeti kockázatértékeléstől a diagnózisig, a kezelés tervezéséig és a kiújulás megfigyeléséig. Ezek a tesztek értékes betekintést nyújthatnak az ellátás különböző szakaszaiban, és segíthetnek Önnek és orvosainak tájékozott, az Ön állapotára szabott döntéseket hozni. Ezen biomarkerek használatának megértése segíthet jobban eligazodni a kezelésében és az egészségügyi csapatnak a rák kezelésére tett lépéseiben.

A rák kockázatának becslése

A rák kialakulásának kockázatát becsülő biomarker-teszteket gyakran olyan egyéneknél végeznek, akiknek a családjában előfordult rák, vagy olyan ismert genetikai állapotokkal, amelyek növelik a rák kockázatát. Például a BRCA1 vagy BRCA2 mutációk vizsgálatát olyan személyen is elvégezhetik, akinek a családjában előfordult mell- vagy petefészekrák. Ha mutációt találnak, ez az információ fokozott felügyelethez, például gyakoribb mammográfiához vagy MRI-vizsgálathoz, vagy megelőző intézkedésekhez, például profilaktikus műtéthez vezethet a mell- vagy petefészekszövet eltávolítására. A cél a rák kialakulásának kockázatának csökkentése vagy annak korai, jobban kezelhető stádiumban történő elkapása.

Árnyékolás

A biomarker szűrővizsgálatok a rákot korai szakaszában észlelik, még a tünetek megjelenése előtt. Tipikus példa erre a PSA (prosztata-specifikus antigén) teszt, amelyet férfiaknál prosztatarák szűrésére használnak. Ezt a vizsgálatot rendszeresen el lehet végezni bizonyos kor feletti férfiaknál, vagy olyanoknál, akiknél a prosztatarák kockázati tényezői vannak. Az emelkedett PSA-szint további vizsgálatokhoz, például biopsziához vezethet annak megállapítására, hogy van-e rák. A szűréssel történő korai felismerés korábbi kezeléshez vezethet, ami javíthatja az eredményeket.

Megkülönböztető diagnózis

Ha a betegnek daganata van, a biomarker tesztek segíthetnek meghatározni a rák pontos típusát, különösen akkor, ha mikroszkóp alatt a rákok hasonlónak tűnnek. Például, ha egy betegnek a lymphoma, immunhisztokémia tesztelésére elvégezhető CD20, a specifikus limfómasejtek felszínén található fehérje. Az eredmények segíthetnek megkülönböztetni a limfóma különböző típusait, ami döntő jelentőségű, mivel a különböző típusok eltérő kezelést igényelhetnek. A pontos diagnózis biztosítja, hogy a beteg a legmegfelelőbb terápiát kapja.

A betegség prognózisának meghatározása

A biomarker tesztek információt szolgáltathatnak arról, hogy a rák mennyire agresszív, és milyen kimenetelű. Például egy teszt a Ki-67, egy sejtproliferációval kapcsolatos fehérje, elvégezhető tumormintán. A Ki-67 magas szintje azt jelzi, hogy a rákos sejtek gyorsan osztódnak, ami agresszívebb daganatra utalhat, nagyobb terjedési kockázattal. Ez az információ segíthet az orvosoknak meghatározni, hogy milyen intenzíven kell kezelni a rákot, például, hogy a betegnek előnyös lehet-e az agresszívabb kemoterápia.

A konkrét kezelésekre adott válasz előrejelzése

Bizonyos biomarker-tesztek megjósolják, hogy a rák milyen jól reagálhat bizonyos kezelésekre. Például az EGFR gén mutációinak vizsgálatát tüdőrákos betegen is elvégezhetik. Ha EGFR-mutációt találnak, a páciens célzott terápiákkal, például erlotinibbel kezelhető, amelyet kifejezetten a mutált fehérje aktivitásának gátlására terveztek. Ez a megközelítés hatékonyabb és kevésbé toxikus lehet, mint a hagyományos kemoterápia, mivel pontosabban célozza meg a rákos sejteket.

A betegség kiújulásának monitorozása

Miután a beteg befejezte a kezelést, biomarker-tesztekkel lehet nyomon követni a rák esetleges visszatérésére utaló jeleket. Például egy petefészekrák miatt kezelt betegnél rendszeres vérvizsgálatot végezhetnek a CA-125 szintjének mérésére, amely fehérje rák esetén megemelkedhet. Ha a CA-125 szintje emelkedni kezd, ez a rák kiújulását jelezheti, ami további vizsgálatokra vagy a kezelési stratégia megváltoztatására késztet.

A metasztatikus betegségek monitorozása

Az ismert rákos betegeknél a biomarker tesztek segíthetnek nyomon követni a betegség terjedését a test más részeire. Például a CEA (karcinoembrionális antigén) szintje idővel monitorozható vastag- és végbélrákban. Ha a CEA szintje emelkedik, ez arra utalhat, hogy a rák átterjedt más szervekre, például a májra vagy a tüdőre. Ez az információ segíthet a további képalkotó vizsgálatok elvégzésével vagy a kezelési terv módosításával kapcsolatos döntésekben metasztatikus betegség.

Kockázati rétegződés

A biomarker tesztek segíthetnek a betegek kockázati csoportokba való besorolásában is, irányítva a kezelési döntéseket. Például egy teszt a PD-L1 expressziót végezhetnek tüdőrákban. A magas PD-L1 expresszióval rendelkező betegek nagyobb valószínűséggel reagálnak az immunterápiás gyógyszerekre, mint például a pembrolizumab. A páciens PD-L1 státuszának ismerete segíthet az orvosoknak eldönteni, hogy az immunterápiát belefoglalják-e a kezelési tervbe, ami potenciálisan javítja a beteg esélyeit a sikeres kimenetelre.

A rák biomarkerei ugyanazok, mint a precíziós orvoslás?

A rák biomarkerei és a precíziós gyógyászat szorosan összefüggenek, de nem ugyanaz. A precíziós orvoslás a kezelés testreszabásának módja az egyes betegek egyéni jellemzői alapján, amely gyakran magában foglalja a rák biomarkereinek alkalmazását is. Míg a biomarkerek specifikus információkat szolgáltatnak a rákról, a precíziós gyógyászat ezeket az információkat használja fel egy olyan kezelési terv elkészítéséhez, amely nagyobb valószínűséggel működik az adott betegnél.

Minden rákjelentés tartalmaz biomarkert?

Nem minden rákjelentés tartalmaz információt a biomarkerekről. Az, hogy a biomarkerek szerepelnek-e a jelentésben, számos tényezőtől függ, beleértve a rák típusát, a betegség stádiumát és a mérlegelt kezelési tervet. Bizonyos esetekben, különösen a korai stádiumú rákos megbetegedések vagy a csak műtéttel kezelt rákok esetében, előfordulhat, hogy nincs szükség biomarker vizsgálatra. A biomarker-teszt azonban kulcsfontosságú lehet más rákos megbetegedések kezelésével kapcsolatos döntések meghozatalában, különösen azoknál, amelyek előrehaladottabbak vagy speciális jellemzőkkel rendelkeznek. Kezelőorvosa eldönti, hogy a biomarker vizsgálat megfelelő-e az Ön esete alapján.

Hogyan történik a rák biomarker vizsgálata?

Számos teszt áll rendelkezésre a rák biomarkereinek azonosítására, amelyek mindegyike alkalmas a rák bizonyos típusaira és a vizsgált biomarkerekre. Az Ön esetében a vizsgálat kiválasztása attól függ, hogy milyen típusú rákja van, és milyen információkra van szüksége orvosának a kezeléshez. A különböző vizsgálati módszerek megértése segíthet jobban felmérni, hogyan dolgozik egészségügyi csapata a legpontosabb diagnózis és a leghatékonyabb kezelési terv biztosítása érdekében.

Immunhisztokémia (IHC)

Immunohisztokémia egy olyan technika, amely antitesteket használ specifikus fehérjék kimutatására szövetmintákban. Egy kisméretű daganatmintát olyan antitestekkel kezelnek, amelyek a célfehérjéhez kötődnek, és a színváltozás jelzi a fehérje jelenlétét. Ezt a tesztet gyakran választják, mert lehetővé teszi az orvosok számára, hogy pontosan lássák, hol található a fehérje a szöveten belül, ami fontos lehet bizonyos ráktípusok diagnosztizálásában. Például az IHC használható a kimutatásra ösztrogén receptor (ER) expressziója mellrákban, segít meghatározni, hogy a daganat ER-pozitív-e, és valószínűleg reagál-e a hormonterápiára. A patológiai jelentésben az IHC-tesztek eredményeit általában pozitívnak vagy negatívnak írják le, néha százalékos arány jelzi a fehérjét mutató sejtek arányát.

Fluoreszcencia in situ hibridizáció (FISH)

FISH egy olyan technika, amely specifikus DNS-szekvenciákat detektál sejten belül olyan fluoreszcens próbák segítségével, amelyek ezekhez a szekvenciákhoz kötődnek. Ezt a tesztet gyakran akkor végzik el, ha genetikai rendellenességek, például génamplifikáció, deléció vagy átrendeződés kimutatására van szükség. Például a FISH-t fel lehet használni az ALK-gén átrendeződéseinek kimutatására tüdőrákban, amely azonosíthatja azokat a betegeket, akik számára előnyösek lehetnek az olyan célzott terápiák, mint a krizotinib. A FISH-t más tesztekkel szemben választják ki, ha fontos a sejten belüli genetikai változások pontos lokalizálása. A patológiai jelentések gyakran a FISH-eredményeket pozitívnak vagy negatívnak írják le a vizsgált specifikus genetikai változásra vonatkozóan.

Következő generációs szekvenálás (NGS)

Következő generációs szekvenálás (NGS) egy olyan hatékony technika, amely több gént egyszerre elemzi, mutációkat, deléciókat, inszerciókat és egyéb genetikai változásokat azonosítva a genomban. Az NGS-t gyakran választják, ha egy daganat átfogó genetikai profiljára van szükség, különösen olyan rákos megbetegedések esetén, ahol több gén is érintett lehet. Például NGS-t végre lehet hajtani egy tüdőrák mintán, hogy egyidejűleg azonosítsák az EGFR, KRAS és más gének mutációit. Ez az átfogó megközelítés a terápia összes lehetséges célpontjának azonosításával irányíthatja a kezelési döntéseket. A patológiai jelentésekben az NGS-eredmények tartalmazhatják a talált mutációk listáját, a rákra gyakorolt ​​​​lehetséges hatásukkal és a kezelési lehetőségekkel kapcsolatos információkkal együtt.

Polimeráz láncreakció (PCR)

A polimeráz láncreakció (PCR) egy olyan technika, amely specifikus DNS-szekvenciákat amplifikál, megkönnyítve a mutációk vagy más genetikai változások kimutatását. A PCR-t gyakran használják specifikus, ismert mutációk, például a BRAF V600E mutáció vizsgálatakor. melanóma. A PCR-t érzékenysége és kis mennyiségű mutált DNS kimutatására való képessége alapján választják ki a mintában. A patológiai jelentésekben a PCR-eredmények általában pozitívak vagy negatívak a vizsgált mutációra vonatkozóan.

Citogenetika/kariotipizálás

A citogenetika, beleértve a kariotipizálást is, a sejtekben lévő kromoszómák vizsgálata. A kariotipizálás magában foglalja a kromoszómák megfestését és mikroszkóp alatti vizsgálatát, hogy azonosítsák a nagy változásokat, például hiányzó vagy extra kromoszómákat vagy szerkezeti rendellenességeket, például transzlokációkat. Ezt a tesztet gyakran használják vérrákos betegségekben, például leukémiában, ahol a kromoszómális változások jelentős prognosztikai és terápiás következményekkel járhatnak. Például a Philadelphia kromoszóma jelenléte krónikus mieloid leukémiában (CML) jelezheti az olyan gyógyszerekkel végzett célzott terápia szükségességét, mint az imatinib. A patológiai jelentésekben a citogenetikai eredményeket jellemzően az észlelt specifikus kromoszóma-rendellenességek alapján írják le, és részletesen ismertetik, hogy ezek a rendellenességek hogyan befolyásolhatják a prognózist vagy a kezelési tervet.

Milyen típusú ráktípusokat vizsgálnak biomarkerekre?

A biomarker-teszt alapvető fontosságú számos ráktípus diagnosztizálásában és kezelésében. Bár nem minden rák esetében szükséges biomarker-tesztelés, bizonyos rákos megbetegedések nagyobb valószínűséggel társulnak specifikus biomarkerekkel, amelyek értékes információkat szolgáltathatnak a betegség viselkedéséről és arról, hogyan reagálhat a kezelésre. Az alábbiakban olyan ráktípusokra mutatunk be példákat, amelyeknél a biomarker-tesztet gyakran használják a klinikai döntések meghozatalára.

Mellrák

Az emlőrák az egyik leggyakoribb rákbetegség a nők körében. A mellrákban gyakran tesztelt biomarkerek közé tartoznak ER (ösztrogén receptor), PR (progeszteron receptor), valamint a BRCA1 és BRCA2 gének mutációi. Például az ER-pozitív emlőrákban szenvedő betegek számára előnyös lehet az ösztrogénreceptort célzó hormonterápia.

Tüdőrák

A tüdőrák a rákkal összefüggő halálozások vezető oka. Biomarker biomarkerek, mint az EGFR mutációk, ALK átrendeződések és PD-L1 expresszióját általában tüdőrákban tesztelik. Ezek a biomarkerek segítenek irányítani a kezelést olyan célzott terápiákkal, mint az erlotinib az EGFR-mutációk és a pembrolizumab a magas PD-L1 expresszió esetén.

Colorectalis rák

A vastag- és végbélrák a harmadik leggyakoribb rák világszerte. A vastagbélrákban tesztelt biomarkerek közé tartoznak KARCOLÁS, NRAS, FIÚ TESTVÉR mutációk és mikroszatellit instabilitás (MSI). A KRAS-mutációk például megjósolhatják, hogy a rák reagál-e bizonyos célzott terápiákra.

Petefészekrák

A petefészekrákot gyakran előrehaladott stádiumban diagnosztizálják. Az olyan biomarkereket, mint a CA-125 és a BRCA1 és a BRCA2 mutációkat általában tesztelik. Ezek a biomarkerek segítenek a kezelési döntések meghozatalában és a kiújulás megfigyelésében.

Prosztata rák

A prosztatarák az egyik leggyakoribb rákbetegség a férfiaknál. A PSA-szinteket rutinszerűen tesztelik a prosztatarák szűrésére. Ezenkívül a BRCA1 és BRCA2 gének mutációi információt szolgáltathatnak a kockázatról és prognózis.

Melanóma

Melanóma a bőrrák agresszív típusa. Biomarkerek, mint FIÚ TESTVÉR és a NRAS mutációkat általában tesztelnek. A BRAF mutációkat, különösen a V600E mutációt olyan gyógyszerekkel lehet megcélozni, mint a vemurafenib.

Lymphoma

Lymphoma az immunrendszer rákja. A limfómában tesztelt általános biomarkerek közé tartozik az olyan fehérjék expressziója, mint a CD20, CD30, valamint a BCL2 és átrendeződések a MYC génben. Ezek a biomarkerek segíthetnek meghatározni a limfóma típusát és irányítani a kezelést.

Pajzsmirigy rák

A pajzsmirigyrák általában lassan növekvő rák, de egyes típusai agresszívebbek is lehetnek. A pajzsmirigyrákban tesztelt biomarkerek közé tartozik FIÚ TESTVÉR mutációk, RET/PTC átrendeződések és tiroglobulinszintek. A BRAF mutációk például általában megtalálhatók a papilláris pajzsmirigyrák.

Gyomorrák (gyomorrák).

A gyomorrák a rákos halálozás jelentős oka. A gyomorrákban tesztelt biomarkerek közé tartozik HER2 expresszió, mikroszatellit instabilitás (MSI) és PIK3CA mutációk. A HER2-pozitív gyomorrák reagálhat a trastuzumab-kezelésre.

Hasnyálmirigyrák

A hasnyálmirigyrákot gyakran késői stádiumban diagnosztizálják, és rossz a prognózisa. Biomarkerek, mint KARCOLÁS mutációkat, CDKN2A deléciókat és SMAD4 elvesztését általában tesztelik. A KRAS-mutációk például számos hasnyálmirigyrákban jelen vannak, és segítik a kezelési döntéseket.

Leukémia

Leukémia a vérrák egy csoportja, amely a csontvelőt és a vért érinti. A leukémiában prognosztikai vagy prediktív értékű biomarkerek közé tartoznak az FLT3, NPM1 és TP53 gének mutációi, valamint a kromoszómális transzlokációk, például a Philadelphia kromoszóma krónikus mieloid leukémiában (CML). Ezek a biomarkerek segítenek meghatározni a leukémia típusát, megjósolni, mennyire agresszív a betegség, és irányítják a kezelést.

Endometriális rák

Az endometriumrák a méhrák leggyakoribb típusa. Az endometriumrákban gyakran tesztelt biomarkerek közé tartozik a mikroszatellita instabilitás (MSI), a PTEN és a PIK3CA gének mutációi, valamint a ösztrogén és a progeszteron receptorok. Ezek a biomarkerek fontos információkkal szolgálhatnak az endometriumrák típusáról, és útmutatást nyújthatnak a kezelési döntésekhez.

Méhnyakrák

A méhnyak gyakran összefügg a fertőzéssel humán papillomavírus (HPV). A méhnyakrákban tesztelt biomarkerek közé tartozik a HPV állapot, p16 fehérje expressziója és mutációk a PIK3CA génben. A HPV-teszt segít azonosítani a magas kockázatú vírustípusok jelenlétét, amelyek nagyobb valószínűséggel kapcsolódnak a méhnyakrák kialakulásához.

CNS (központi idegrendszeri) rákos megbetegedések

A központi idegrendszeri rákos megbetegedések közé tartozik az agyban és a gerincvelőben előforduló különféle daganatok. A központi idegrendszeri rákban általában tesztelt biomarkerek közé tartoznak az IDH1/2 mutációk, az 1p/19q társdeléciós állapot, az MGMT promoter metilációja és a hiszton H3 mutációk. Ezek a biomarkerek segítenek a központi idegrendszeri daganatok osztályozásában és a kezelési stratégiák útmutatásában.

Húgyhólyagrák

A húgyhólyagrák egy gyakori rák, amely a húgyúti rendszert érinti. A hólyagrákban tesztelt biomarkerek közé tartoznak az FGFR3 mutációk, HER2 erősítés, és PD-L1 kifejezés. Ezek a biomarkerek segíthetik a kezelés irányítását, különösen az előrehaladott ill metasztatikus betegség.

Vese rák

A veserák jellemzően a vesekéregben alakul ki. A veserákban gyakran tesztelt biomarkerek közé tartoznak a VHL, PBRM1 és BAP1 gének mutációi, valamint a PD-L1 expressziója. Ezek a biomarkerek segíthetnek előre jelezni a terápiákra adott válaszokat, beleértve az immunterápiát is.

Gastrointestinalis stroma tumor (GIST)

Gastrointestinalis stroma tumor (GIST) a rák egy fajtája, amely az emésztőrendszerben, leggyakrabban a gyomorban vagy a vékonybélben fordul elő. A GIST biomarkervizsgálata gyakran magában foglalja a KIT gén mutációinak ellenőrzését, amelyek a legtöbb esetben jelen vannak. A KIT-mutációk azonosítása alapvető fontosságú, mert segít irányítani a célzott terápiákkal, például az imatinibbel végzett kezelést, amelyet kifejezetten a mutált KIT-gén által termelt abnormális fehérje gátlására terveztek.

Az eredmények megértése

A patológiai jelentésben leírt eredmények az elvégzett konkrét vizsgálattól vagy vizsgálatoktól függenek. Ezek az eredmények fontos információkkal szolgálhatnak a rák típusáról, mennyire agresszív lehet, és hogyan reagálhat a kezelésre. Ezen eredmények megértése segíthet Önnek és egészségügyi csapatának megalapozott döntéseket hozni az ellátásával kapcsolatban. Az alábbi lista elmagyarázza a leggyakoribb találattípusokat és azok jelentését.

Mutáció

A mutáció egy gén DNS-szekvenciájának megváltozására utal. Egyes mutációk rákot okozhatnak azáltal, hogy a sejteket ellenőrizhetetlenül szaporodnak. Például a BRAF V600E mutáció gyakran megtalálható melanomában.

Változat

A variáns egy gén DNS-szekvenciájában bekövetkezett változásra utal, amely befolyásolhatja vagy nem befolyásolja a gén működését. A változatok besorolhatók jóindulatú (ártalmatlan), kórokozó (betegséget okozó) vagy bizonytalan jelentőségű (ami azt jelenti, hogy még nem világos, hogy károsak-e) kategóriába sorolhatók. Például előfordulhat, hogy egy bizonytalan jelentőségű variáns megtalálható egy olyan génben, mint a BRCA1, ami azt jelenti, hogy további kutatásokra van szükség annak megállapítására, hogy a változat növeli-e a rák kockázatát.

törlés

A törlés azt jelenti, hogy a DNS egy része hiányzik. A deléciók néha rákhoz vezethetnek, ha eltávolítják a gén lényeges részeit. Például a CDKN2A gén deléciója gyakran megfigyelhető hasnyálmirigyrákban.

Erősítés

Az amplifikáció akkor következik be, ha egy gén extra másolatai vannak. A génamplifikáció túl sok fehérje termeléséhez vezethet, ami a rák növekedéséhez vezethet. Példa erre a tüdőrákban előforduló EGFR génamplifikáció, amely az EGFR fehérje túltermeléséhez vezethet.

Magfúzió

A fúzió olyan helyzetet ír le, amikor két különböző gén összekapcsolódik. Ez a fúzió egy új, abnormális fehérjét hozhat létre, amely hozzájárul a rák kialakulásához. Példa erre a BCR-ABL fúziós gén krónikus mieloid leukémiában (CML).

Újrarendezés

Az átrendeződés a gének vagy géndarabok sorrendjének megváltozására utal. Ez megzavarhatja a normális sejtműködést és rákhoz vezethet. Például az ALK gén átrendeződése gyakran megfigyelhető bizonyos típusú tüdőrákoknál.

Veszteség

A veszteség azt jelzi, hogy egy gén vagy egy gén egy része hiányzik. Ez a veszteség eltávolíthatja az alapvető funkciókat, amelyek általában megakadályozzák a rákot. Példa erre a PTEN gén elvesztése különböző rákos megbetegedések esetén, ami ellenőrizetlen sejtnövekedéshez vezethet.

Túlkifejezés

A túlzott expresszió azt jelenti, hogy egy gén túl sokat termel a fehérjéből. Bizonyos fehérjék túlzott expressziója rákos sejtek növekedését és terjedését okozhatja. Például a MYC fehérje túlzott expressziója gyakran megfigyelhető bizonyos típusú betegségekben lymphoma.

Vad típus

A vad típus azt jelzi, hogy a gén normális és nincs mutációja. A vad típus azt jelenti, hogy a gén eredeti, változatlan állapotában van. Például a KARCOLÁS vad típus vastagbélrákot eredményez, ami azt jelenti, hogy a KRAS génnek nincs mutációja.

Gyakori rák biomarkerek

Több ezer rák biomarker létezik, és naponta fedeznek fel újakat. A jelentésben szereplő biomarkerek sok tényezőtől függnek, beleértve az Ön kórtörténetét, ismert genetikai állapotait és az azonosított rák konkrét típusát. Az alábbiakban felsoroljuk a gyakrabban tesztelt biomarkereket, és azt, hogy mit árulhatnak el a rákról.

KARCOLÁS

A KRAS egy gén, amely kritikus szerepet játszik a sejtosztódás szabályozásában. Általában a KRAS segít a sejtek ellenőrzött növekedésében és osztódásában. A KRAS mutációi azonban a gén állandó aktivitását okozhatják, ami ellenőrizetlen sejtnövekedéshez és rákhoz vezethet. A KRAS-mutációk gyakoriak a vastag- és végbélrákban, a tüdőrákban és a hasnyálmirigyrákban. Számos célzott terápiát, például a sotorasibet és az adagrasibet hagytak jóvá kifejezetten a KRAS mutációk megcélzására.

NRAS

Az NRAS hasonló a KRAS-hoz, és részt vesz a sejtnövekedésben és -osztódásban. Normális esetben az NRAS funkciója a sejtek növekedésének és osztódásának szabályozása. Az NRAS mutációi azonban ellenőrizetlen sejtnövekedéshez vezethetnek, különösen melanóma és egyes vérrákok esetén. Az NRAS-mutációk kezelésére korlátozott számú célzott terápia létezik, de a kutatások folyamatban vannak a hatékony kezelések kifejlesztésére.

EGFR

Az EGFR egy receptorfehérje, amely segíti a sejtek növekedését és osztódását. Normál állapotában az EGFR szabályozza a sejtnövekedést. Az EGFR mutációi azonban a sejtek ellenőrizhetetlen növekedését okozhatják, ami rákhoz vezethet. Az EGFR-mutációkat gyakran észlelik tüdőrákban, és célzott terápiákat, például erlotinibet és gefitinibet alkalmaznak az ezekkel a mutációkkal járó rákos megbetegedések kezelésére.

ALK

Az ALK egy gén, amely részt vesz az idegrendszer fejlődésében. Általában az ALK segít szabályozni az idegsejtek növekedését és fejlődését. Az ALK gén átrendeződése azonban rákhoz, különösen tüdőrákhoz vezethet. Célzott terápiákat, például a crizotinibet és az alektinibet fejlesztettek ki az ALK átrendeződésekkel járó rákos megbetegedések kezelésére.

ROS1

A ROS1 egy receptor tirozin-kináz, amely részt vesz a sejtnövekedésben. Normális esetben a ROS1 segít szabályozni a sejtek növekedését és túlélését. A ROS1 gén átrendeződése azonban rák kialakulásához vezethet, különösen tüdőrákban. A célzott terápiák, mint például a crizotinib, hatékonyak a ROS1 átrendeződésével járó rákos megbetegedések kezelésében.

RET

A RET egy gén, amely szerepet játszik a sejtek jelátvitelében és növekedésében. Normális esetben a RET segít szabályozni a különböző sejtfolyamatokat, beleértve a növekedést és a differenciálódást. A RET gén mutációi vagy átrendeződései azonban rákhoz vezethetnek, különösen pajzsmirigy- és tüdőrák esetén. A célzott terápiák, mint például a selpercatinib és a pralsetinib, a RET-elváltozásokkal járó rákot kezelik.

MET

A MET egy receptor tirozin kináz, amely szerepet játszik a sejtek növekedésében és túlélésében. Normál állapotában a MET segít a sejteknek reagálni a növekedési jelekre. A génamplifikáció vagy a MET mutációi azonban rákhoz vezethetnek, különösen tüdő- és veserákban. A célzott terápiák, mint például a crizotinib és a capmatinib, a MET-elváltozásokkal járó rákot kezelik.

FIÚ TESTVÉR

A BRAF egy gén, amely a sejten belüli jelek küldésében vesz részt, amelyek elősegítik a növekedést. Általában a BRAF segít a sejtnövekedés szabályozásában azáltal, hogy jeleket továbbít a sejtfelszínről a sejtmagba. A BRAF mutációi, különösen a V600E mutáció azonban ellenőrizetlen sejtnövekedéshez és rákhoz vezethet. A BRAF-mutációk gyakran megfigyelhetők melanómában, vastagbél- és végbélrákban és más rákos megbetegedésekben. A célzott terápiák, mint például a vemurafenib és a dabrafenib, a BRAF-mutációkkal rendelkező rákos megbetegedések kezelésére szolgálnak.

Ösztrogén receptor (ER)

Az ösztrogén receptor (ER) egy fehérje, amely megköti az ösztrogént, segítve a sejtek növekedését. Normális esetben az ER részt vesz a sejtnövekedés szabályozásában az ösztrogén hatására. Az ER-pozitív emlőrákokban azonban az ER jelenléte az ösztrogén hatására a rák növekedését idézheti elő. A célzott terápiák, például a tamoxifen blokkolják az ösztrogénreceptort, megakadályozva, hogy elősegítse a rák növekedését.

Progeszteron receptor (PR)

A progeszteron receptor (PR) egy fehérje, amely megköti a progeszteront és részt vesz a sejtnövekedésben. Normális esetben a PR segít szabályozni a sejtnövekedést a progeszteron hatására. A PR-pozitív emlőrákokban azonban a PR jelenléte a progeszteron hatására a rák növekedését idézheti elő. A hormonális terápiák, mint például a tamoxifen, a hormonreceptorok blokkolásával is befolyásolják a PR-pozitív rákot.

HER2

A HER2 egy gén, amely a sejtnövekedésben és -javításban részt vevő fehérjét kódol. Normális esetben a HER2 segít a sejtek növekedésében és önmaguk helyreállításában. Ha azonban a HER2 gén amplifikálódik, az a HER2 fehérje túlzott expressziójához vezet, ami a rák növekedéséhez vezet. A HER2-amplifikáció gyakran megfigyelhető emlőrákban. A célzott terápiák, mint például a trastuzumab (Herceptin) a HER2-pozitív rákot kezelik a HER2 fehérje blokkolásával.

BRCA1 és BRCA2

A BRCA1 és BRCA2 olyan gének, amelyek segítenek helyreállítani a DNS-károsodást. Normális esetben ezek a gének részt vesznek a DNS javításában és a genetikai stabilitás fenntartásában. A BRCA1 vagy BRCA2 mutációi azonban növelhetik az emlő-, petefészek- és egyéb rákos megbetegedések kockázatát. A PARP-inhibitorok, mint például az olaparib, célzott terápiák a BRCA-mutációkkal rendelkező rákos megbetegedések kezelésére, kihasználva a rákos sejtek képtelenségét a DNS-károsodás helyreállítására.

PIK3CA-

A PIK3CA egy gén, amely részt vesz a sejtnövekedésben és a túlélésben. Normális esetben a PIK3CA szerepet játszik a sejtnövekedést szabályozó jelátviteli útvonalakban. A PIK3CA mutációi azonban ellenőrizetlen sejtnövekedést és rákot okozhatnak, különösen mellrák esetén. A célzott terápiákat, például az alpeliszibet alkalmazzák a PIK3CA mutációkkal rendelkező rákos megbetegedések kezelésére.

NTRK

Az NTRK gének részt vesznek az idegsejtek növekedésében, és segítenek szabályozni növekedésüket és fejlődésüket. Az NTRK géneket tartalmazó fúziók azonban különböző szövetekben rák kialakulásához vezethetnek. A célzott terápiák, mint például a larotrectinib és az entrectinib, hatékonyan kezelik a rákos megbetegedéseket az NTRK génfúziókkal.

HDI

Az IDH gének olyan enzimeket kódolnak, amelyek részt vesznek a sejtmetabolizmusban. Általában az IDH enzimek segítenek a tápanyagok energiává alakításában a sejt számára. Az IDH1 és IDH2 mutációi azonban abnormális metabolitok termelődéséhez vezethetnek, amelyek hozzájárulnak a rák kialakulásához, különösen gliómák és egyes vérrákok esetében. A célzott terápiákat, például az ivosidenibet és az enasidenibet alkalmazzák az IDH-mutációkkal járó rákos megbetegedések kezelésére a mutált enzim aktivitásának blokkolásával.

FGFR

Az FGFR gének a sejtnövekedésben és -osztódásban részt vevő fehérjéket kódolnak. Normális esetben az FGFR fehérjék segítenek szabályozni a különböző sejtfolyamatokat, beleértve a sejtnövekedést és a differenciálódást. Az FGFR gének mutációi és fúziói azonban ellenőrizetlen sejtnövekedéshez és rákhoz vezethetnek, különösen hólyagrák esetén. A célzott terápiákat, például az erdafitinibet az FGFR-protein aktivitásának gátlásával FGFR-elváltozásokkal járó rákos megbetegedések kezelésére használják.

PTEN

A PTEN egy tumorszuppresszor gén, amely segít szabályozni a sejtnövekedést azáltal, hogy megakadályozza a sejtek túl gyors növekedését és osztódását. Normális esetben a PTEN fékként működik a sejtnövekedésben, biztosítva, hogy a sejtek csak szükség esetén osztódjanak. A PTEN funkció elvesztése azonban megszüntetheti ezt a szabályozási kontrollt, ami ellenőrizetlen sejtnövekedéshez és rák kialakulásához vezethet. A PTEN elvesztése különféle rákos megbetegedések esetén észlelhető, és bár jelenleg nincsenek kifejezetten a PTEN elvesztésére irányuló célzott terápiák, jelenléte befolyásolhatja a kezelési döntéseket és a rákkezelés általános megközelítését.

KIT

A KIT egy receptor tirozin kinázt kódoló gén, amely kritikus szerepet játszik a sejtnövekedésben és differenciálódásban. Általában a KIT segít szabályozni bizonyos sejttípusok fejlődését, beleértve a gyomor-bél traktusban lévőket is. A KIT gén mutációi azonban folyamatosan aktívvá tehetik, ami kontrollálatlan sejtnövekedéshez és gasztrointesztinális stromadaganatok (GIST) kialakulásához vezethet. A célzott terápiák, mint például az imatinib, hatékonyan kezelik a KIT-mutációkkal rendelkező GIST-eket az abnormális KIT-fehérje aktivitásának gátlásával.

PD-L1

A PD-L1 (Programmed Death-Ligand 1) egy fehérje, amely szerepet játszik az immunrendszer szabályozásában. Általában a PD-L1 segít megvédeni az egészséges sejteket az immunrendszer támadásától. Rák esetén azonban a PD-L1 magas szintje a tumorsejteken segíthet nekik elkerülni az immunrendszert azáltal, hogy kikapcsolják a megtámadni próbáló immunsejteket. A magas PD-L1 expresszió gyakran az immunterápiára adott jobb válaszhoz kapcsolódik, mivel a PD-L1 útvonal blokkolása visszaállíthatja az immunrendszer azon képességét, hogy megcélozza és elpusztítsa a rákos sejteket. Az olyan gyógyszerek, mint a pembrolizumab és a nivolumab, a PD-L1-et célozzák különféle rákos megbetegedések esetén, beleértve a tüdőrákot is.

Mismatch javítás (MMR)

A mismatch repair (MMR) gének javítják a DNS-replikáció során előforduló hibákat. Általában az MMR gének segítenek megőrizni a genetikai anyag integritását a DNS hibáinak kijavításával. Az MMR hiányosságai azonban mikroszatellit-instabilitáshoz (MSI) vezethetnek, ami bizonyos rákos megbetegedések, köztük a vastagbélrák fokozott kockázatával jár. Az immunterápiás gyógyszereket, például a pembrolizumabot az MSI-vel járó rákos megbetegedések kezelésére használják azáltal, hogy fokozzák az immunrendszer azon képességét, hogy megcélozzák a rákos sejteket.

Tumor mutációs teher (TMB)

A tumor mutációs terhelés (TMB) a tumor DNS-ében előforduló mutációk számát jelenti. A magasabb TMB gyakran azt jelzi, hogy a daganat sok genetikai változással rendelkezik, ami az immunrendszer számára felismerhetőbbé teheti. A magas TMB-vel rendelkező daganatok általában jobban reagálnak az immunterápiára, mivel a megnövekedett mutációk száma megkönnyíti az immunrendszer számára a rákos sejtek azonosítását és megtámadását. Az olyan immunterápiákat, mint a pembrolizumab, a magas TMB-vel járó rákos megbetegedések kezelésére használják.

Összegzésként

A biomarkerek rákban betöltött szerepének megértése értékes betekintést nyújthat a patológiai jelentésbe és a kezelési tervbe. A biomarkerek olyan hatékony eszközök, amelyek segítségével az orvosok az Ön speciális állapotához igazítják a kezeléseket, személyre szabottabb megközelítést kínálva a rákkezelésben. Noha nem minden jelentés tartalmaz biomarker-információkat, annak ismerete, hogy mik ezek és hogyan használják őket, segíthet megalapozottabb döntéseket hozni az egészségével kapcsolatban. Ha bármilyen kérdése van a jelentésében szereplő biomarkerekkel kapcsolatban, bátran kérdezze meg egészségügyi csapatát további felvilágosításért.

Kérdése van ezzel a cikkel kapcsolatban? Kapcsolatfelvétel.