A patológiai jelentése a következőhöz: az emlő ductalis carcinoma in situ (DCIS).

írta: Jason Wasserman MD, PhD FRCPC
October 3, 2025

Ductalis carcinoma in situ (DCIS) A DCIS egy nem invazív típusú emlőrák, amely az emlőcsatornák (a tejet szállító csövek) nyálkahártyájában kezdődik. A nem invazív azt jelenti, hogy minden rákos sejt a csatornákban és a mirigyekben található. Nem jutottak át a vezeték falán a közeli emlőszövetbe. Mivel a sejtek a szövetekben vannak, a DCIS nem tud átterjedni a nyirokcsomókra vagy más szervekre, hacsak először invazívvá nem válik. A kezelés célja az invazívvá válás megakadályozása.

Mik a ductalis carcinoma in situ tünetei?

A DCIS-ben szenvedők többségének nincsenek tünetei. A DCIS-t általában szűrő mammográfián mutatják ki, gyakran apró kalciumlerakódások (mikrokalcifikációk) formájában. Ritkábban előfordulhat csomó, mellbimbóváladékozás (ami véres is lehet), vagy a mell alakjának vagy textúrájának finom változásai.

Mi okozza a DCIS-t?

A DCIS akkor alakul ki, amikor az emlővezeték sejtjei olyan DNS-változásokat hajtanak végre, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy túl gyorsan növekedjenek és osztódjanak. A kockázatot számos ugyanazon tényezők befolyásolják, mint az invazív emlőrákot, beleértve az öröklött variánsokat (például a BRCA1/BRCA2), a családi kórtörténetet, az ösztrogénnek való hosszú távú kitettséget (például késői menopauza vagy hormonterápia), a nagyobb mellsűrűséget, az elhízást, az alkoholfogyasztást és a korábbi mellkasi sugárkezelést.

Mekkora az invazív emlőrák kialakulásának kockázata duktális karcinóma in situ diagnózisa után?

A DCIS a duktálisokra korlátozódik, de egyes esetekben invazív duktális karcinóma alakulhat ki kezelés nélkül. A kezelés után a rák kiújulhat ugyanabban az emlőben, mint a DCIS, vagy ritkábban invazív rákként. A kockázat a patológiai lelet számos jellemzőjétől (például a nukleáris fokozat, a nekrózis jelenléte, a szélek állapota és mérete/kiterjedése), valamint a kezelési lehetőségektől (például a műtét típusa, a sugárterápia és az endokrin terápia, ha szükséges) függ. Az ellenkező emlő kockázata csak kis mértékben nő ugyanazon emlőhöz képest.

Milyen stádiumban van a ductalis karcinóma in situ?

Mivel a sejtek a vezetékekre és mirigyekre korlátozódnak, a DCIS-t mindig pTis-ként (carcinoma in situ) stádiumban diagnosztizálják.

Hogyan történik a diagnózis?

A DCIS-t általában tűbiopsziával diagnosztizálják, amelyet kóros mammográfiás vizsgálat során végeznek. A patológus akkor erősíti meg a DCIS-t, ha minden kóros sejt a kivezetőcsövekben és mirigyekben található. Ha a kivezetőcsatornán kívül (a környező szövetekben) rákos sejteket találnak, a diagnózis invazív duktális karcinómára változik. A diagnózis után a műtét (lumpektómia vagy masztektómia) eltávolítja a fennmaradó betegséget, és lehetővé teszi a teljes körű kivizsgálást, beleértve a széleket is.

Nukleáris fokozat

A sejtmag-gradus leírja, hogy mennyire rendellenesek a sejtmagok (a sejt irányítóközpontja), és mennyire aktívan osztódnak a sejtek. Segít megbecsülni a kiújulás vagy a progresszió esélyét.

• Alacsony nukleáris fokozat (1. fokozat): A sejtek kicsi, egyforma maggal rendelkeznek, és inkább a normálishoz hasonlítanak. A mitózisos alakok (mikroszkóp alatt láthatóan osztódó sejtek) ritkák. Az alacsony fokú DCIS kisebb valószínűséggel kiújul vagy progrediál, ha teljes körűen kezelik.

• Közepes nukleáris fokozat (2. fokozat): A sejtek mérsékelt megnagyobbodást és variációt mutatnak. Mitotikus aktivitás van jelen, de korlátozott. A kockázat az alacsony és a magas malignitási fokú között van.

• Magas nukleáris fokozat (3. fokozat): A sejtek nagy, szabálytalan magokkal (pleomorf) rendelkeznek, és gyakori a mitózisuk. A magas malignitási fokú nekrózis gyakrabban társul komedonekrózissal (elhalt sejtek a vezeték közepén), és megfelelő kezelés nélkül nagyobb a kiújulás vagy invazív rákká progresszió kockázata.

A jelentésben a mitózisos ráta is explicit módon feltüntethető. A magasabb mitózisos ráta azt jelenti, hogy több sejt osztódik, ami általában a kiújulás magasabb kockázatával jár.

A duktális karcinóma szövettani altípusai in situ

A DCIS-t a sejtek által a vezetékekben alkotott mintázat is leírja. Ezek a mintázatok segítenek a radiológiai-patológiai korrelációban, és néha a kockázattal is összefüggésben állnak, de a kezelési döntéseket a teljes lelet (fokozat, méret/kiterjedés, nekrózis, szélek) vezérli, nem csak a mintázat.

• Szilárd minta: A rákos sejtek faltól falig kitöltik a kivezető csatornát, hézagok nélkül. Képalkotás során lineáris vagy szegmentális meszesedéseket képezhet. A szilárd DCIS gyakori a magas malignitású betegségben, de bármilyen malignitású esetben előfordulhat.

• Cribriform minta: A sejtek egyenletesen elosztott kerek lyukakat képeznek („svájci sajt” kinézetű) a vezetékben. Ez a mintázat gyakran alacsony vagy közepes fokú, és szemcsés vagy amorf meszesedésekkel társulhat.

• Mikropapilláris mintázat: Apró, ujjszerű csomók nyúlnak ki a vezetékbe, vérérmag nélkül. A mikropapilláris DCIS kiterjedt lehet, és néha magasabb lokális kiújulási kockázattal jár, különösen magas fokú vagy nagy kiterjedés esetén.

• Papilláris minta: Elágazó levelek nyúlnak a kivezetőcsőbe, finom érmagokkal. A patológusok a sejtek jellemzői és speciális festései alapján különböztetik meg ezt a jóindulatú intraduktális papillomától. A papilláris DCIS tömeget képezhet, de továbbra is a helyén van, ha a kivezetőcső fala ép.

Mit jelent a comedonecrosis?

A komedonekrózis kifejezést a patológusok akkor használják, amikor elhalt rákos sejteket látnak a DCIS által érintett vezeték közepén. Mikroszkóp alatt ez elhalt tumorsejtekből álló törmelékdugóként jelenik meg, néha kalciumlerakódásokkal.

A komedonekrózis azért fontos, mert leggyakrabban magas malignitású DCIS-ben fordul elő, amely kezeletlenül nagyobb valószínűséggel kiújul, és invazív duktális karcinómává progrediál. Emiatt, amikor a komedonekrózist patológiai leletben is feltüntetik, az általában a DCIS agresszívabb formájára utal, amely gondos kezelést igényel.

Hogyan határozzák meg a patológusok a duktális karcinóma méretét in situ?

A duktális karcinóma in situ (DCIS) mérete (kiterjedtsége) leírja, hogy az emlő mekkora részét érintik a rendellenes sejtek. Bár a méret nem változtatja meg a hivatalos stádiumot (minden DCIS pTis stádium), mégis nagyon fontos a betegellátás szempontjából. A DCIS kiterjedése segít az orvosoknak megbecsülni a kiújulás kockázatát, az invazív rák jelenlétének valószínűségét a közelben, és azt, hogy lehetséges-e emlőmegtartó műtét.

Miért nehéz megmérni a méretet duktális karcinóma in situ esetén?

Az invazív rákos megbetegedésekkel ellentétben, amelyek általában szilárd tömeget alkotnak, a DCIS a tejcsatornákban növekszik. A csatornarendszer elágazó hálózat, és a kóros sejtek nagy területen szétszóródhatnak. Ez megnehezíti a valódi méret mérését. A mérést megnehezítő egyéb tényezők a következők:

• A DCIS gyakran elágazó háromdimenziós mintázatban terjed, amelyet egyetlen mikroszkóp tárgylemezen nehéz látni.

• A mellszövet puha és összenyomható, így a mérete eltérő lehet a műtét, a minta képalkotása vagy a laboratóriumi feldolgozás során.

• A DCIS-t nem lehet egy darabban eltávolítani, különösen, ha nagy területet érint.

• A képalkotás (például a mammográfia) kimutathatja a DCIS-hez kapcsolódó meszesedéseket, de ezek néha alá- vagy túlbecsülik a valódi méretet.

Hogyan becsülik meg a patológusok a méretet?

A patológusok számos módszert alkalmaznak az emlőszövet érintettségének becslésére:

• Egyetlen tárgylemezes mérés – Ha a DCIS egyetlen szövetdarabra korlátozódik, a méret közvetlenül mérhető. Ez a módszer kis elváltozások esetén a leghatékonyabb.

• Soros szekvenciális mintavételezés – A teljes mintát gondosan feltérképezik és felszeletelik, majd a kiterjedését az összes darabból rekonstruálják. Ez a módszer pontosabb képet ad, amikor a DCIS széles körben elterjedt.

• Blokkszámlálás – Amikor a DCIS több szövetblokkban látható, az érintett blokkok számát megszorozzák az egyes blokkok vastagságával, hogy megbecsüljék a teljes méretet.

• Margók – Ha a DCIS a minta két ellentétes széléhez közel van, vagy azokat érinti, akkor ezen szélek közötti távolság adhat minimális becslést a kiterjedésről.

• Látható elváltozások – Ritkán, különösen magas fokú DCIS esetén, előfordulhat látható, mérhető rendellenes terület. A patológusok ezt a mérést továbbra is mikroszkóp alatt erősítik meg.

A gyakorlatban a patológusok általában a módszerekkel kapott legnagyobb becslést jelentik.

Miért fontos a méret a kezelés szempontjából?

• Kis területek (akár 20 mm) – Az emlőmegtartó műtét gyakran lehetséges tiszta szélekkel.

• Köztes területek (20–40 mm) – Nehezebb lehet széles, tiszta széleket elérni, ezért további műtétre lehet szükség.

• Nagy területek (>40 mm) – Előfordulhat, hogy mellmegtartó műtét nem lehetséges, és masztektómia javasolt. A nagyobb méret növeli annak az esélyét is, hogy invazív rák van jelen valahol a szövetekben.

Habár a pontos mérés gyakran nehéz, a DCIS kiterjedésének becslése fontos információkat nyújt a műtéttervezéshez és a hosszú távú nyomon követéshez.

Ösztrogén receptor (ER) és progeszteron receptor (PR)

A hormonreceptorok bizonyos emlőráksejtekben található fehérjék. A két fő tesztelt típus a ösztrogén receptor (ER) és a progeszteron receptor (PR)Az ilyen receptorokkal rendelkező rákos sejtek olyan hormonokat használnak, mint az ösztrogén és a progeszteron, a növekedés és az osztódás elősegítésére. Az ER és a PR tesztelése segít a kezelés irányításában és a prognózis előrejelzésében.

Ha ER és PR vizsgálatot végeznek, a patológiai jelentés a következőket tartalmazhatja:

• Pozitív sejtek százalékos aránya: Például a „80%-ban ER-pozitív” azt jelenti, hogy a rákos sejtek 80%-a rendelkezik ösztrogénreceptorral.

• A festés intenzitása: Gyengének, közepesnek vagy erősnek jelentették, ez a rákos sejtekben jelen lévő receptorok számát jelzi.

• Összesített pontszám (Allred vagy H-pontszám): Ez ötvözi a százalékos arányt és az intenzitást, a magasabb pontszámok pedig a hormonterápiára adott jobb reakciót jelzik.

A rákos sejteket hormonreceptor-pozitívnak nevezzük, ha az ER vagy a PR a sejtek legalább 1%-ában jelen van. Ezek a rákos megbetegedések gyakran lassabban nőnek, kevésbé agresszívek, és jellemzően jól reagálnak a hormonblokkoló terápiákra, például a tamoxifenre vagy az aromatáz inhibitorokra (pl. anasztrozol, letrozol vagy exemesztán). A hormonterápia segít csökkenteni a rák kiújulásának esélyét.

Az 1% és 10% közötti ER-pozitivitású tumorokat ER-alacsonyan pozitívnak tekintik. Ezek a rákos megbetegedések általában jobban reagálnak a hormonterápiára, mint az ER-negatív rákos megbetegedések.

Margók

A margó a műtét során eltávolított szövet széle.

• Negatív (tiszta) szegély: Nincs DCIS a vágott élen, ami teljes eltávolításra utal.

• Pozitív határ: a DCIS eléri a szélét, növelve a lokális kiújulás esélyét.

Amikor a szélek közel vannak egymáshoz vagy pozitívak, a csapat további műtétet és/vagy sugárkezelést javasolhat a lumpectomia után.

Kérdések, amelyeket orvosának kell feltennie

• Alacsony, közepes vagy magas nukleáris fokozatú a DCIS-em?

• Milyen szövettani mintázat(oka)t jelentettek, és milyen kiterjedt a DCIS?

• Tiszta volt a műtéti szél? Ha nem, milyen lehetőségeim vannak?

• Pozitív a DCIS ER/PR leletem, és az endokrin terápia segíthet-e csökkenteni a kiújulás kockázatát?

• Mekkora az invazív rák kockázata a diagnózis után, és hogyan változtatja meg a kezelés ezt a kockázatot?

• Milyen kontrollvizsgálati ütemtervet (képalkotó vizsgálatok és vizitek) javasol?