Az emlő duktális karcinóma in situ (DCIS).

írta: Jason Wasserman MD, PhD FRCPC
November 6, 2024

A ductalis carcinoma in situ (DCIS) a non-invazív típusú emlőrák. A daganat speciálisból indul ki hámsejtek a nyálmirigyek és a légcsatornák a mell. A DCIS-t non-invazívnak nevezik, mert alapos mikroszkópos vizsgálat után rákos sejteket csak a csatornák és a mirigyek belsejében találtak. Ha nem kezelik, a DCIS-ben szenvedő betegeknél nagy a kockázata egy súlyosabb, ún invazív ductalis karcinóma.

Mik a ductalis carcinoma in situ tünetei?

A ductalis carcinoma in situ (DCIS) gyakran nem okoz tüneteket, és jellemzően rutin mammográfiás vizsgálatok során észlelik. Néhány beteg azonban a következő tüneteket tapasztalhatja:

1. Mellcsomó: Bár kevésbé gyakori, egyes nők csomót érezhetnek a mellében.
2. Mellbimbó kisülése: Ritkán a DCIS mellbimbóváladékot okozhat, amely véres lehet.
3. Elváltozások a mellben vagy a mellbimbóban: Ezek a változások magukban foglalhatják a bőr megvastagodását, ráncosodását vagy a mell méretének vagy alakjának megváltozását.

Mi okozza a ductalis karcinómát in situ?

A DCIS pontos oka nem teljesen ismert, de számos tényező hozzájárulhat a kialakulásához:

1. Genetikai mutációk: Bizonyos génekben, például a BRCA1-ben és a BRCA2-ben bekövetkező változások növelik az emlőrák kockázatát, beleértve a DCIS-t is.
2. Hormonális tényezők: Az ösztrogénnek való hosszan tartó expozíció természetes úton vagy hormonpótló terápia révén növelheti a kockázatot.
3. Életmód tényezők: Az elhízás, az alkoholfogyasztás és a fizikai aktivitás hiánya összefüggésbe hozható a mellrák, köztük a DCIS megnövekedett kockázatával.
4. Sugárzás: A mellkasi terület korábbi sugárkezelése más rákos megbetegedések miatt növelheti a kockázatot.

Genetikai szindrómák, amelyek növelik a ductalis karcinóma in situ kialakulásának kockázatát

Számos genetikai szindróma és mutáció társul a DCIS kialakulásának fokozott kockázatával:

1. BRCA1 és BRCA2 mutációk: Ezeknek a géneknek a mutációi jelentősen növelik mindkettő kockázatát invazív ductalis karcinóma és DCIS.
2. Li-Fraumeni-szindróma: A TP53 gén mutációi által okozott szindróma növeli a különböző rákos megbetegedések, köztük a mellrák kockázatát.
3. Cowden szindróma: A PTEN gén mutációihoz kapcsolódóan ez a szindróma növeli annak kockázatát jóindulatú és a gonosz emlődaganatok.
4. Örökletes diffúz gyomorrák szindróma: A CDH1 gén mutációi által okozott szindróma elsősorban a gyomorrákhoz kapcsolódik, de növeli a lebenyes emlőrák, amely néha DCIS-összetevőket is tartalmazhat.

Az ilyen genetikai szindrómában szenvedő nőknek meg kell fontolniuk a genetikai tanácsadást, és gyakoribb vagy korábbi mellrákszűrésre lehet szükségük.

A duktális karcinóma in situ az emlőrák egyik fajtája?

Igen. A DCIS egy non-invazív típusú emlőrák. Nem invazívnak nevezik, mert a daganatsejtek nem terjedtek el a csatornákon és mirigyeken túl a környező mellszövetbe.

A duktális karcinóma in situ összefüggésben áll a jövőbeni agresszívebb mellrák kialakulásának fokozott kockázatával?

A ductalis carcinoma in situ (DCIS) valóban összefüggésbe hozható az agresszívebb mellrák kialakulásának fokozott kockázatával. A DCIS az emlőrák nem invazív formája, ahol a kóros sejtek a tejcsatornákban korlátozódnak, és nem hatoltak be a környező mellszövetbe. Azonban, ha nem kezelik vagy nem megfelelően kezelik, a DCIS előrehaladhat invazív duktális karcinóma (IDC), amely a mellrák agresszívebb és potenciálisan életveszélyes formája.

Ami az invazív emlőrák kialakulásának kockázatát illeti, ez elsősorban ugyanazt az emlőt érinti, ahol a DCIS-t eredetileg diagnosztizálták. Tanulmányok kimutatták, hogy a DCIS-ben szenvedő nőknél megnövekszik a kiújulás kockázata ugyanabban az emlőben, amely akár ismét DCIS-ként, akár invazív emlőrákként jelentkezhet. Az invazív rák kialakulásának kockázata az ellenoldali (szemközti) emlőben szintén megnő, de kisebb mértékben, mint az azonos oldali emlőben.

Hogyan készül ez a diagnózis?

A DCIS diagnózisát általában az emlőszövet kis mintájának eltávolítása után állítják fel egy magtűnek nevezett eljárással biopszia. A patológus majd mikroszkóp alatt megvizsgálja a biopsziát. Később műtétre kerülhet sor a teljes daganat eltávolítására, amelyet patológushoz küldenek kivizsgálásra. Az eltávolított mellszövet mennyiségétől függően az eljárást „lumpectomiának” vagy „emlőeltávolításnak” nevezhetjük.

Patológusa gondosan megvizsgálja a szövetet mikroszkóp alatt, hogy lássa, hol helyezkednek el a daganatsejtek a mellben. A DCIS diagnosztizálásához az összes daganatsejtnek a csatornákban kell elhelyezkednie. Ez azért fontos, mert ha daganatos sejteket találnak a csatornákon kívül, a diagnózis a következőre módosul invazív ductalis karcinóma.

Nukleáris fokozat

Patológusok osztja a DCIS-t három szintre vagy fokozatra: alacsony nukleáris fokozat (1. fokozat), közepes nukleáris fokozat (2. fokozat) és magas nukleáris fokozat (3. fokozat). A nukleáris minőséget úgy határozzuk meg, hogy megnézzük a sejt egy részét, az úgynevezett atommag és összehasonlítjuk a mellben normálisan megtalálható sejtekkel. Számát is keresik mitotikus figurák (a daganatsejtek osztódása új daganatsejteket hoz létre).

• Alacsony nukleáris fokozat (1. fokozat)  – Ezeknek a daganatoknak kicsi a magjuk és kevés mitotikus alakjuk van.
• Közepes nukleáris fokozat (2. fokozat) – Ezek a daganatok nagyobb és rendellenesebb magvakkal és kevés mitotikus alakkal rendelkeznek.
• Magas nukleáris minőségű (3. fokozat) – Ezeknek a daganatoknak nagyon rendellenes kinézetű magjai vannak, és mitotikus alakzatok találhatók az egész daganatban.

A nukleáris fokozat azért fontos, mert a magas fokozatú (3. fokozatú) DCIS az invazív rák kialakulásának nagyobb kockázatával jár, mint az alacsony nukleáris fokozatú (1. fokozatú) daganatok.

A duktális karcinóma szövettani típusai in situ

Szilárd típus

A DCIS szilárd típusát a daganatsejtek szaporodása jellemzi, amelyek kitöltik a teljes duktális teret anélkül, hogy másodlagos luminát vagy tereket képeznének a csatornákon belül. Úgy tűnik, hogy a sejtek szorosan egymáshoz vannak csomagolva, szilárd masszát alkotva. Sűrű sejtessége miatt ezt a típust néha nehezebb megkülönböztetni invazív ductalis karcinóma.

Cribriform típus

A cribriform típusban a rákos sejtek elszaporodnak, több, egyenletesen elhelyezkedő kerek teret vagy „kilyukasztott” lyukat hozva létre a csatornákon belül, amelyek szitára vagy „svájci sajt” mintára emlékeztetnek. A hámsejtek egységes rétege veszi körül ezeket a tereket. Általában úgy vélik, hogy a cribriform mintázat alacsonyabb a progresszió kockázatával invazív ductalis karcinóma mint más típusok.

Mikropapilláris típus

A mikropapilláris típus hámsejtcsomókat tartalmaz, amelyek a csatorna lumenébe nyúlnak be fibrovaszkuláris mag. Ezek a tincsek kicsi, ujjszerű kiemelkedésekre vagy levelekre hasonlítanak. A fibrovaszkuláris mag hiánya különbözteti meg a mikropapillárist a papilláris DCIS-től (lásd alább). Ez az altípus a progresszió magasabb kockázatával jár invazív ductalis karcinóma.

Papilláris típus

A papilláris típusban a daganatsejtek összetett, elágazó struktúrákat alkotnak, amelyek a ductalis lumenbe nyúlnak be. Ezek papilláris szerkezeteket támogatják fibrovaszkuláris magok, amelyek a burjánzó sejtek vérellátását biztosítják. Ez a típus időnként összetéveszthető intraduktális papillomaEgy jóindulatú állapot, de a papilláris DCIS-ből hiányzik a myoepithelialis sejt jóindulatú elváltozásokra jellemző réteg.

Comedonecrosis

A komedonerózis egy olyan kifejezés, amely a csatorna közepén lévő elhalt daganatsejteket írja le. Valószínűbb, hogy a 3. fokozatú (magas nukleáris minőségű) DCIS-ben látható. Emellett fokozott kockázattal jár invazív ductalis karcinóma a DCIS-hez képest comedonekrózis nélkül

Hormonreceptorok – ER és PR

ER (ösztrogén receptor) és a PR (progeszteron receptor) fehérjék egyes emlőráksejtekben. Ezek a receptorok az ösztrogén és a progeszteron hormonokhoz kötődnek. Amikor ezek a hormonok a receptoraikhoz kapcsolódnak, serkenthetik a rákos sejtek növekedését. Ezen receptorok jelenléte vagy hiánya osztályozhatja a DCIS-t, ami fontos a kezelési lehetőségek és a prognózis meghatározása szempontjából.

Miért fontos az ER és a PR értékelése?

Az ER és PR jelenléte az emlőráksejtekben azt jelenti, hogy a rák hormonreceptor-pozitív. Az ilyen típusú rákot gyakran hormon- (endokrin) terápiával kezelik, amely gátolja a rákos sejtek hormonfelhasználó képességét. A szokásos hormonterápiák közé tartozik a tamoxifen, az aromatáz inhibitorok (például az anasztrozol, a letrozol és az exemesztán), valamint a hormonszintet csökkentő vagy a receptorokat blokkoló gyógyszerek. A hormonreceptor-pozitív rákok gyakran jól reagálnak ezekre a terápiákra.

A hormonreceptor-pozitív emlőrákok általában jobbak prognózis mint a hormonreceptor-negatív rákok. Lassabban nőnek és kevésbé agresszívak. Ezenkívül a hormonreceptor-pozitív rákos megbetegedések nagyobb valószínűséggel reagálnak a hormonterápiákra, amelyek csökkenthetik a kiújulás kockázatát és javíthatják a hosszú távú eredményeket.

Hogyan történik az ER és a PR értékelése és jelentése?

Az ER és PR állapot értékelése ezen keresztül történik immunhisztokémia (IHC), amelyet egy mintán hajtanak végre tumorszövet, amelyet a biopszia vagy műtét. A teszt ezen hormonreceptorok jelenlétét méri a rákos sejtekben.

Az eredmények általában így jelennek meg:

1. Pozitív sejtek százalékos aránya: A jelentés tartalmazhatja az ER és PR receptorokkal rendelkező rákos sejtek százalékos arányát. Például egy jelentés kijelentheti, hogy a daganatsejtek 80%-a ER-pozitív és 70%-a PR-pozitív.
2. A festés intenzitása: A festődés intenzitása (gyenge, mérsékelt vagy erős) a sejtben jelen lévő receptorok számát tükrözi atommag a rákos sejtek. Ez segíthet meghatározni a hormonterápiára adott válasz valószínűségét.
3. Allred pontszám vagy H-pontszám: Egyes jelentések olyan pontozási rendszert alkalmazhatnak, mint az Allred-pontszám vagy a H-pontszám, amely a pozitív sejtek százalékos arányát és a festődés intenzitását kombinálja, hogy általános pontszámot adjon. A magasabb pontszámok azt jelzik, hogy nagyobb a valószínűsége annak, hogy a hormonterápia hatékony lesz.

Margók

A patológiában a margó a szövetvágás széle, amikor a daganatot eltávolítják a testből. A patológiai jelentésben leírt margók nagyon fontosak, mert ezek jelzik, hogy a teljes daganatot eltávolították-e, vagy a daganat egy része hátramaradt. Az árrés állapota határozza meg, hogy milyen (ha van ilyen) további kezelésre szüksége.

A legtöbb patológiai jelentés csak a szegélyeket írja le az úgynevezett sebészeti beavatkozás után kivágás or kivágás elvégezték a teljes daganat eltávolítására. Emiatt a margókat általában nem írják le a biopszia csak a daganat egy részének eltávolítására történik. A patológiai jelentésben leírt szegélyek száma az eltávolított szövetek típusától és a daganat helyétől függ. A perem mérete (a normál szövet mennyisége a daganat és a vágott él között) az eltávolítandó daganat típusától és a daganat elhelyezkedésétől függ.

A patológusok gondosan megvizsgálják a szegélyeket, hogy daganatos sejteket keressenek a szövet vágott szélén. Ha daganatsejtek láthatók a szövet vágott szélén, a margót pozitívnak írják le. Ha a szövet vágott szélén nem láthatók tumorsejtek, a margót negatívnak írják le. Még ha az összes margó negatív is, egyes patológiai jelentések a szövet vágott széléhez legközelebb eső daganatsejteket is megmérik.

A pozitív (vagy nagyon közeli) margó azért fontos, mert ez azt jelenti, hogy daganatsejtek maradhattak a szervezetben, amikor a daganatot műtéti úton eltávolították. Emiatt a pozitív árrésszel rendelkező betegeknek újabb műtétet ajánlhatnak a daganat többi részének eltávolítására vagy sugárkezelést a pozitív margójú testterületre.

Milyen stádiumban van a ductalis karcinóma in situ?

Mivel a ductalis carcinoma in situ a non-invazív rák formája, és mindig a kóros tumorstádiumú pTis.

A cikkről

Az orvosok azért írták ezt a cikket, hogy segítsenek elolvasni és megérteni a patológiai jelentést. Kapcsolatfelvétel bármilyen kérdése van ezzel a cikkel vagy patológiai jelentésével kapcsolatban. Olvas ezt a cikket a tipikus patológiai jelentés részeinek általánosabb bevezetéséhez.