Nem keratinizáló laphámsejtes karcinóma az orrüreg és a melléküregek

írta: Jason Wasserman MD, PhD FRCPC
December 4, 2024

A nem keratinizáló laphámsejtes karcinóma (NKSCC) egy olyan rákfajta, amely laphámsejtek, az orrüreg és az orrüreg belső felületén található speciális sejtek. Az orrüreg az orr belsejében lévő üreg, amely segít felmelegíteni, nedvesíteni és szűrni a belélegzett levegőt. Az orrmelléküregek, amelyek magukban foglalják a maxilláris, frontális, sphenoid és ethmoid orrmelléküregeket, az orr körüli csontokban lévő levegővel töltött terek, amelyek megkönnyítik a koponya súlyát, és nyálkát termelnek, hogy nedvesen tartják az orrjáratokat.

Nem keratinizáló laphámsejtes karcinóma különböző okok miatt alakulhat ki, beleértve a magas kockázatú fertőzést humán papillomavírus (HPV), de nem minden eset kapcsolódik a vírushoz.

Melyek a nem keratinizálódó laphámsejtes karcinóma tünetei?

A nem keratinizáló laphámsejtes karcinóma tünetei a daganat méretétől és helyétől függhetnek, de a következők lehetnek:

• Orrdugulás vagy orrdugulás.
• Orrvérzés.
• Fájdalom vagy nyomás az arcban vagy az orrmelléküregek környékén.
• Az orron keresztüli légzés nehézségei.
• Csomó vagy duzzanat az orr területén.
• Csökkent szaglás.

Néha előfordulhat, hogy a daganat nem okoz észrevehető tüneteket, amíg meg nem nő, vagy átterjed a közeli struktúrákra.

Mi okozza a nem keratinizálódó laphámsejtes karcinómát?

A nem keratinizáló laphámsejtes karcinóma több okból is kialakulhat:

1. Humán papillomavírus (HPV): Magas kockázatú HPV jelentős számú esetben érintett, különösen Észak-Amerikában és Európában, ahol a nem keratinizálódó laphámsejtes karcinómák 36-58%-a HPV-vel kapcsolatos. A HPV16, egy gyakori magas kockázatú típus, az esetek 41–82%-áért felelős.
2. Epstein-Barr-vírus (EBV): Bár ritka, néhány daganatot összefüggésbe hoztak EBVvírus, amely bizonyos rákos megbetegedéseket okozhat, különösen az orrüregben és az orrmelléküregekben.
3. Genetikai elváltozások: A genetikai változások elősegíthetik a rák kialakulását olyan daganatokban, amelyek nem kapcsolódnak HPV-hez vagy EBV-hez. A HPV-negatív esetek közel fele mutat a magfúzió két gén, a DEK és az AFF2 között, amelyről úgy gondolják, hogy elősegíti a tumor növekedését.

Hogyan készül ez a diagnózis?

A nem keratinizálódó laphámsejtes karcinóma diagnózisa jellemzően azután történik, hogy a biopszia, ahol egy kis szövetmintát vesznek a daganatból. A patológus mikroszkóp alatt megvizsgálja a szövetet, hogy azonosítsa a rák jellemzőit. További vizsgálatokat lehet végezni annak megállapítására, hogy a daganat HPV-vel vagy más kiváltó okkal jár-e.

A nem keratinizáló laphámsejtes karcinóma mikroszkópos jellemzői

Mikroszkóp alatt a nem keratinizálódó laphámsejtes karcinóma daganatsejtek fészkeiből, lebenyeiből vagy szalagjaiból áll. Ellentétben laphámsejtes karcinómák a test más részein a nem keratinizálódó laphámsejtes karcinóma a hagyományos értelemben vett környező szöveteket nem mindig támadja meg, de látható tömeget képezhet. Ezek a sejtcsoportok gyakran úgy nőnek, hogy „benyomulnak” a környező szövetbe, sima szegélyt hozva létre minimális szinten. dezmoplasztikus még akkor is, ha a daganat mélyen és destruktívan behatol. Egyes daganatok a papilláris architektúra, ujjszerű kiemelkedéseket képezve, amelyek a felület mentén és a közeli normál szöveten átnyúlhatnak.

A tumorsejtek jellemzően magas sejtmag-citoplazma aránnyal rendelkeznek, vagyis azok magok nagyok a sejt többi részéhez képest. A daganatfészkek külső rétege gyakran oszlopos sejteket tartalmaz, amelyek palánkosan helyezkednek el, a sejtek középen laposabbá válnak. Ezekből a daganatokból hiányzik a keratinizáció gyakran megfigyelhető más laphámrákban.

A fok atípia, vagy hogy a sejtek milyen abnormálisan néznek ki, nagyon eltérőek lehetnek. Egyes esetekben a sejtek csak enyhén kórosnak tűnnek, míg másokban a változások kifejezettebbek. A száma mitotikus figurák (osztódó sejtek) és a nekrózis területei (elhalt daganatszövet) is változhatnak.

A nem keratinizálódó laphámsejtes karcinóma specifikus altípusai

1. HPV-vel összefüggő laphámsejtes karcinóma: Ez az altípus magas kockázatúhoz kapcsolódik HPV és gyakran a nem keratinizáló laphámsejtes karcinóma klasszikus jellemzőit mutatja. A legtöbb HPV-vel összefüggő daganat megosztja ezeket a jellemzőket, de némelyikük egyedi megjelenésű lehet, mint például keratinizáló (keratint termelő), bazaloid (kis, sötét sejtek) vagy adenosquamous (laphámszerű és mirigyszerű sejtek keveréke).
2. DEK::AFF2 laphámsejtes karcinóma: Ezt a nemrégiben azonosított altípust a DEK és az AFF2 géneket érintő specifikus genetikai változás okozza. Ezek a daganatok gyakran eltérő növekedési mintával rendelkeznek, kialakulnak exofitikus (kifelé) és endofita (befelé) növekedés szerkezetek. Jellemzők lehetnek papilláris levelek (ujjszerű kiemelkedések) és egymással összefüggő lebenyek, amelyeket átmeneti hám, rózsaszínes vagy világoslila (amfofiltől eozinofilig) bélelt sejtréteg bélel. citoplazma. A tumorsejtek kerekek vagy oválisak magok amelyek egységesnek tűnnek és diszkohéziós területeket mutathatnak, ahol a sejtek kevésbé szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Az immunsejtek, mint neutrofil or limfociták gyakran megtalálhatók a daganaton belül. Ez az altípus hasonlóságot mutat a korábban alacsony fokú papilláris szinonasalis karcinómaként ismert daganattal, és a kutatások azt mutatják, hogy ezen daganatok közül sok a DEK::AFF2 genetikai fúzióval is rendelkezik.

Milyen egyéb vizsgálatok végezhetők a diagnózis megerősítésére?

A daganat mikroszkópos vizsgálata mellett számos vizsgálat is alkalmazható a nem keratinizáló laphámsejtes karcinóma diagnózisának megerősítésére és annak specifikus altípusának azonosítására:

1. Immunohisztokémia: Ez a teszt speciális festékeket használ a tumorsejtek fehérjéinek kimutatására. A feltételezett HPV-vel kapcsolatos daganatok esetében a fehérje p16 gyakran tesztelik. A p16 magas szintje arra utal, hogy a HPV részt vehet a daganat kialakulásában.
2. In situ hibridizáció: Ez a teszt a nagy kockázatú HPV DNS-ét vagy RNS-ét keresi a daganatsejteken belül. Nagyon specifikus, és segít megerősíteni, hogy a HPV jelen van és aktív a daganatban.
3. Következő generációs szekvenálás (NGS): Ez a fejlett teszt a tumorsejtek genetikai anyagát elemzi, hogy kimutathasson bizonyos mutációkat vagy géneket fúziók. A nem keratinizáló laphámsejtes karcinóma esetében az NGS képes azonosítani a DEK::AFF2 génfúziók jelenlétét, amelyek jellemzőek ennek a daganatnak egy specifikus altípusára.
4. Fluoreszcencia in situ hibridizáció (FISH): Ez a teszt fluoreszcens szondákat használ a daganatsejtek specifikus genetikai változásainak kimutatására. A DEK gént célzó FISH megerősítheti a DEK::AFF2 gén jelenlétét fúziók.

Ezek a kiegészítő vizsgálatok segítenek a daganat molekuláris és genetikai jellemzőinek azonosításában, amelyek pontosabb információt nyújthatnak annak okáról, és iránymutatást adhatnak a kezelési döntésekhez.

Lymphovascularis invázió

A limfovaszkuláris invázió akkor következik be, amikor a rákos sejtek behatolnak egy véredénybe vagy nyirokedénybe. A vérerek vékony csövek, amelyek az egész testben vért szállítanak, ellentétben a nyirokerekkel, amelyek vér helyett nyirok nevű folyadékot szállítanak. Ezek a nyirokerek kis immunszervekhez kapcsolódnak, amelyek az ún nyirokcsomók szétszórva a testben. A limfovaszkuláris invázió azért fontos, mert a rákos sejteket a véren vagy a nyirokereken keresztül más testrészekre, így a nyirokcsomókra vagy a májra is terjeszti.

Perineurális invázió

A patológusok a „perineurális invázió” kifejezést használják olyan helyzet leírására, amikor rákos sejtek kötődnek az ideghez, vagy behatolnak egy idegbe. Az „intraneurális invázió” egy kapcsolódó kifejezés, amely kifejezetten az ideg belsejében lévő rákos sejtekre utal. A hosszú vezetékekre emlékeztető idegek idegsejtekként ismert sejtcsoportokból állnak. Ezek az egész testben jelen lévő idegek olyan információkat továbbítanak a test és az agy között, mint a hőmérséklet, a nyomás és a fájdalom. A perineurális invázió azért fontos, mert lehetővé teszi a rákos sejtek számára, hogy az ideg mentén a közeli szervekbe és szövetekbe utazzanak, növelve a daganat műtét utáni kiújulásának kockázatát.

Margók

A patológiában a margó a tumor műtét során eltávolított szövet széle. A patológiai jelentésben a margó státusza fontos, mivel azt jelzi, hogy a teljes daganatot eltávolították-e, vagy ha néhányat hátrahagytak. Ez az információ segít meghatározni a további kezelés szükségességét.

A patológusok általában sebészeti beavatkozást követően értékelik a határokat, például egy kivágás or kivágás, amely eltávolítja a teljes daganatot. Az árréseket általában nem értékelik a biopszia, amely a daganatnak csak egy részét távolítja el. A jelentett szegélyek száma és mérete – mennyi normális szövet van a daganat és a vágott él között – a szövet típusától és a daganat helyétől függően változik.

A patológusok megvizsgálják a széleket, hogy ellenőrizzék, vannak-e daganatsejtek a szövet vágási szélén. A pozitív margó, ahol daganatsejtek találhatók, arra utal, hogy bizonyos rák a szervezetben maradhat. Ezzel szemben a negatív margó, ahol nincsenek tumorsejtek a szélén, arra utal, hogy a daganatot teljesen eltávolították. Egyes jelentések a legközelebbi daganatsejtek és a margó közötti távolságot is mérik, még akkor is, ha minden margó negatív.

Nyirokcsomók

Kis immunszervek, az úgynevezett nyirokcsomók, az egész testben találhatók. A rákos sejtek apró nyirokereken keresztül eljuthatnak a daganatból ezekbe a nyirokcsomókba. Emiatt az orvosok gyakran eltávolítják és mikroszkóposan megvizsgálják a nyirokcsomókat, hogy rákos sejteket keressenek. Ezt a folyamatot, amikor a rákos sejtek az eredeti daganatból egy másik testrészbe, például nyirokcsomóba költöznek, nevezik áttétel.

A rákos sejtek általában először a daganat közelében lévő nyirokcsomókba vándorolnak, bár a távoli nyirokcsomók is érintettek lehetnek. Következésképpen a sebészek általában először eltávolítják a daganathoz legközelebb eső nyirokcsomókat. Eltávolíthatják a daganattól távolabb eső nyirokcsomókat, ha megnagyobbodtak, és erős a gyanú, hogy rákos sejteket tartalmaznak.

A patológusok mikroszkóp alatt megvizsgálják az eltávolított nyirokcsomókat, és a leleteket a jelentésben részletezik. A „pozitív” eredmény rákos sejtek jelenlétét jelzi a nyirokcsomóban, míg a „negatív” eredmény azt jelenti, hogy nem találtak rákos sejteket. Ha a jelentés rákos sejteket talál egy nyirokcsomóban, megadhatja ezen sejtek legnagyobb klaszterének méretét is, amelyet gyakran „fókusznak” vagy „lerakódásnak” neveznek. Extranodális hosszabbítás akkor fordul elő, amikor a daganatsejtek behatolnak a nyirokcsomó külső tokjába, és átterjednek a szomszédos szövetbe.

A nyirokcsomók vizsgálata két okból is fontos. Először is segít meghatározni a patológiás csomóponti stádiumot (pN). Másodszor, a rákos sejtek felfedezése egy nyirokcsomóban azt sugallja, hogy nagyobb a kockázata annak, hogy később rákos sejteket találnak más testrészekben. Ez az információ segíti orvosát annak eldöntésében, hogy szüksége van-e további kezelésekre, például kemoterápiára, sugárterápiára vagy immunterápiára.

A nem keratinizálódó laphámsejtes karcinóma kóros stádiuma

A szakaszolás leírja a rák mennyiségét és elhelyezkedését a szervezetben. Az orrüreg és a melléküregek nem keratinizálódó laphámsejtes karcinómája esetén a staging rendszer segít meghatározni a daganat méretét és kiterjedését (T-stádium), valamint azt, hogy a rák átterjedt-e nyirokcsomók (N szakasz). Ez az információ irányítja a kezelést és segít előre jelezni az eredményeket.

A tumor stádiuma (T-stádium) attól függ, hogy a daganat honnan indult – akár a maxilláris sinusban, az orrüregben vagy az ethmoid sinusban –, mivel az egyes helyekhez különböző struktúrák és terjedési minták társulnak. Minden helyszínnek megvannak a saját rendezési kritériumai, amelyek tükrözik e régiók egyedi anatómiáját.

T-stádiumok (tumorstádiumok)

Maxilláris sinus

• Tis: A rák „in situ”, vagyis a felszíni rétegre korlátozódik, és nem hatol be mélyebb szövetekbe.
• T1: A daganat a maxilláris sinus nyálkahártyájára korlátozódik, és nem okozott csontkárosodást.
• T2: A daganat csontkárosodást okozott, vagy kiterjed a közeli területekre, például a kemény szájpadlásra vagy a középső orrjáratra, de nem a maxilláris sinus hátsó falára vagy a pterygoid lemezekre.
• T3: A daganat mélyebb területeket hatol be, például a maxilláris sinus hátsó falát, a lágy szöveteket, a szemüreg (orbita) padlóját vagy mediális falát, a pterygoid fossa vagy az ethmoid sinusokat.
• T4: Előrehaladott betegség, a következőkre osztva:
  • T4a: Közepesen előrehaladott, olyan területeket érint, mint a szemgödör elülső része, az arcbőr vagy más közeli csontok (cribriform lemez, frontális vagy sphenoid sinusok).
  • T4b: Nagyon fejlett, olyan kritikus területeket érint, mint az agy, a koponyaidegek vagy a koponyaalap.

Orrüreg és ethmoid sinus

• Tis: A rák „in situ”, a felszíni rétegre korlátozódik.
• T1: A daganat az orrüreg vagy az ethmoid sinus egy területére korlátozódik, csont érintettséggel vagy anélkül.
• T2: A daganat az orrüregben vagy az ethmoid sinusban két régiót érint, vagy a szomszédos területekre is kiterjed, csontérintettséggel vagy anélkül.
• T3: A daganat behatol olyan kritikus struktúrákba, mint az orbita padlója vagy mediális fala, sinus maxilláris, szájpadlás vagy cribriform lemez.
• T4: Előrehaladott betegség, a következőkre osztva:
  • T4a: Közepesen előrehaladott, érinti a szemgödör elülső részét, az arcbőrt, minimális kiterjedést a koponyaalapra vagy a közeli csontokat.
  • T4b: Nagyon előrehaladott, az agyat, a koponyaidegeket vagy a koponya mélyebb területeit érinti.

N szakasz (nyirokcsomó-stádium)

• N0: A közeli nyirokcsomókban nem található rák.
• N1: A rák a nyak ugyanazon oldalán egy nyirokcsomóban van jelen, és a csomó 3 cm-es vagy kisebb, a csomón kívüli terjedés jelei nélkül (ENE-negatív).
• N2: A rák egy vagy több nyirokcsomóra terjedt, de egyik sem nagyobb 6 cm-nél. A következőkre oszlik:
  • N2a: Egyetlen nyirokcsomó, akár 3 cm-es vagy kisebb, a csomón kívüli terjedés jeleivel (ENE-pozitív), vagy nagyobb, mint 3 cm, de legfeljebb 6 cm, anélkül, hogy a csomón kívül terjedne.
  • N2b: Rák több nyirokcsomóban a nyak ugyanazon oldalán, egyik sem nagyobb 6 cm-nél, és ENE-negatív.
  • N2c: Rák a nyak mindkét oldalán vagy a daganattal szemben lévő nyirokcsomókban, egyik sem nagyobb 6 cm-nél, és ENE-negatív.
• N3: Előrehaladottabb nyirokcsomók érintettsége, beleértve:
  • N3a: 6 cm-nél nagyobb nyirokcsomó a csomón kívülre nem terjedve.
  • N3b: Bármely nyirokcsomó, amely a csomón kívülre terjedt (ENE-pozitív), vagy több érintett nyirokcsomó ENE-vel.

Prognózis

A prognózis A nem keratinizálódó laphámsejtes karcinóma számos tényezőtől függ, beleértve a daganat méretét, elhelyezkedését, hogy átterjedt-e a közeli szövetekre vagy távoli szervekre, valamint a személy általános egészségi állapotától. A sinonasalis laphámsejtes karcinóma ötéves túlélési aránya körülbelül 60%. Egyes tanulmányok arra utalnak, hogy a daganatok a HPV jobb prognózissal rendelkezhetnek azokhoz képest, amelyek nem kapcsolódnak a HPV-hez, de ez az előny nem következetesen megfigyelhető a klinikai gyakorlatban. Az olyan jellemzőkkel rendelkező daganatok, mint a mély invázió vagy a nekrózis, rosszabb eredménnyel járhatnak.