A patológiai jelentése a következőhöz: papilláris pajzsmirigyrák

írta: Jason Wasserman MD, PhD FRCPC
November 16, 2025

---

Papilláris pajzsmirigyrák a pajzsmirigyrák leggyakoribb típusa, az összes eset körülbelül 80 százalékát teszi ki. A pajzsmirigy tüszősejtjeiben kezdődik, amelyek normális esetben pajzsmirigyhormont termelnek. A pajzsmirigy egy pillangó alakú mirigy a nyak elülső részén, amely fontos szerepet játszik az anyagcsere szabályozásában.

Az "papilláris„leírja, hogy a daganat gyakran hogyan néz ki mikroszkóp alatt. Sok daganat apró, ujjszerű szövetnyúlványokat, úgynevezett papillákat mutat. Azonban nem minden papilláris pajzsmirigyrák képez nyilvánvaló papillákat, és egyes altípusok eltérő növekedési mintázatot mutatnak.

Mik a papilláris pajzsmirigy karcinóma tünetei?

Sok papilláris pajzsmirigyrákos betegnek nincsenek tünetei, és a daganatot véletlenül fedezik fel képalkotó vizsgálat vagy rutinszerű nyakvizsgálat során. Amikor tünetek jelentkeznek, ezek közé tartozhat a nyakban látható vagy tapintható csomó vagy duzzanat, a hangváltozások, például a rekedtség, valamint a nyelési vagy légzési nehézség, ha a daganat a közeli struktúrákra nyom. Egyes betegek kellemetlenséget vagy teltségérzetet tapasztalhatnak a nyakban.

Mi okozza a papilláris pajzsmirigy karcinómát?

A papilláris pajzsmirigyrák oka nem teljesen ismert. Úgy tűnik, hogy a pajzsmirigysejtekben bekövetkező genetikai változások és a környezeti kockázati tényezők kombinációjából ered.

Fontos kockázati tényezők közé tartozik az ionizáló sugárzásnak való korábbi kitettség (különösen gyermekkorban), a jódbevitel és egyéb étrendi hatások, valamint a pajzsmirigyrák személyes vagy családi előfordulása. Ez a rák gyakoribb a nőknél, és gyakran fiatalabb felnőtteknél fordul elő más pajzsmirigyrákokhoz képest.

Sejtszinten a papilláris pajzsmirigyrák akkor alakul ki, amikor bizonyos gének mutációi megváltoztatják a tüszősejtek növekedését és osztódását. Ezek a változások lehetővé teszik a sejtek gyorsabb és kevésbé kontrollált növekedését a normálisnál, végül rosszindulatú daganatot képezve.

Hogyan történik a papilláris pajzsmirigy karcinóma diagnózisa?

A diagnózis általában akkor kezdődik, amikor pajzsmirigy-csomót észlelnek fizikális vizsgálat vagy képalkotó vizsgálatok, például ultrahang során.

Klinikai vizsgálat és ultrahang

Az orvos megvizsgálja a nyakát csomók és megnagyobbodott nyirokcsomók szempontjából, és pajzsmirigy ultrahangvizsgálatot rendelhet el a terület további vizsgálata érdekében. Az ultrahang részletes információkat nyújt a csomó méretéről, alakjáról és belső jellemzőiről, beleértve azt is, hogy szilárd vagy cisztás-e, és hogy gyanús vonásokat mutat-e, például mikromeszesedéseket vagy szabálytalan széleket.

Finomtűs aspiráció (FNA)

A következő lépés gyakran egy finomtűs aspiráció (FNA). Ebben az eljárásban ultrahangvezérlés alatt egy vékony tűt szúrnak a gócba, hogy sejteket távolítsanak el vizsgálat és elemzés céljából. Az FNA általában elegendő a papilláris pajzsmirigyrák diagnózisához, mivel a daganat jellegzetes magjellemzőkkel rendelkezik, amelyek mikroszkóp alatt felismerhetők.

Az FNA azonban nem képes megbízhatóan különbséget tenni a jóindulatú és rosszindulatú follikuláris daganatok között. Ezen elváltozások esetén további műtétre és a teljes góc szövettani vizsgálatára van szükség. Papilláris pajzsmirigyrák esetén az FNA gyakran diagnosztikus, de a végső stádiummeghatározáshoz és az olyan jellemzők értékeléséhez, mint a pajzsmirigyen kívüli kiterjedés és az érinvázió, a műtéti úton eltávolított pajzsmirigyszövet vizsgálata szükséges.

Sebészeti eltávolítás és mikroszkópos vizsgálat

Miután a papilláris pajzsmirigyrák gyanúja merül fel, vagy azt FNA igazolja, általában műtétet javasolnak. Ez magában foglalhatja a pajzsmirigy felének eltávolítását (lobektómia) vagy az egész mirigy eltávolítását (teljes pajzsmirigy-eltávolítás), a daganat méretétől, elhelyezkedésétől és kockázati tényezőitől függően.

A műtét után a patológus mikroszkóp alatt vizsgálja a pajzsmirigyet. A biopszia vagy FNA lehetővé teszi a patológus számára, hogy a magjellemzők alapján azonosítsa a papilláris pajzsmirigyrákot. A reszekciós minta (sebészeti eltávolítás) lehetővé teszi a patológus számára, hogy:

• Erősítse meg a diagnózist és az altípust.

• Mérje meg a daganat méretét.

• Határozza meg, hogy több daganatról van-e szó (multifókuszú betegség).

• Értékelje a pajzsmirigyen kívüli kiterjedést, az érinváziót, a nyirokrendszeri inváziót és a marginális állapotot.

• Vizsgálja meg a nyirokcsomókat, ha eltávolították őket.

Ezeket a megállapításokat mind leírják a patológiai leletben, és felhasználják a rák stádiumának meghatározásához és a kezelés irányításához.

A papilláris pajzsmirigy karcinóma altípusai

Nem minden papilláris pajzsmirigyrák egyforma. Az „altípus” vagy „variáns” kifejezést olyan daganatok leírására használják, amelyek mikroszkopikus megjelenésükben, viselkedésükben és néha a kezelésre adott válaszukban különböznek egymástól. Az altípus felismerése segít az orvosoknak megjósolni, hogyan viselkedhet a rák, és kiválasztani a legmegfelelőbb kezelési tervet.

Klasszikus altípus

A klasszikus altípus (más néven hagyományos altípus) a leggyakoribb forma. Jellemzői a papillák – ujjszerű, daganatsejtekkel bélelt nyúlványok – és a papilláris pajzsmirigyrák jellegzetes magjellemzői. Az ebből az altípusból származó daganatsejtek gyakran terjednek a nyaki nyirokcsomókba.

Infiltratív follikuláris altípus

Az infiltratív follikuláris altípusban a tumorsejtek kis, kör alakú csoportokban, úgynevezett tüszőkben nőnek, amelyek hasonlíthatnak a normál pajzsmirigy tüszőkre. Az invazív, kapszulázott follikuláris altípussal ellentétben a papilláris pajzsmirigyrákot nem veszi körül jól definiált tumortok. Hajlamos a környező pajzsmirigyszövetbe infiltrálódni.

Magas cellás altípus

A magas sejtes altípus agresszívebb, és gyakran magasabb stádiumban jelentkezik. A tumorsejtek legalább háromszor magasabbak, mint amilyen szélesek, és a papilláris pajzsmirigyrák magjellemzőivel rendelkeznek. Ez az altípus gyakoribb az idősebb felnőtteknél, és ritkán fordul elő gyermekeknél. A magas sejtes daganatok nagyobb valószínűséggel terjednek túl a pajzsmirigyen, és terjednek a nyirokcsomókba.

Hobnail altípus

A homlokköröm altípus egy agresszív változat, amelyben a tumorsejtek úgy tűnik, hogy „lelógnak” a papillák felszínéről. Ezek a sejtek gyakran homlokköröm alakúak, kidudorodó magokkal és elkeskenyedő talppal. A homlokköröm altípus hajlamos a pajzsmirigyen túlra terjedni, és áttétet adhat a nyirokcsomókba és távoli helyekre, például a csontokba.

Szilárd/trabekuláris altípus

A szilárd/trabekuláris altípusban a tumorsejtek szilárd fészkekben vagy hosszú zsinórokban (trabekulákban) nőnek papillák helyett. Ez az altípus agresszívebbnek is tekinthető, és nagyobb a kockázata annak, hogy távoli szervekbe, például a tüdőbe terjed.

Onkocitikus altípus

Az onkocita altípusban a tumorsejtek nagyobbak a normálisnál, és mikroszkóp alatt élénk rózsaszínnek tűnnek, mivel számos mitokondriumot tartalmaznak. Ezeket a sejteket onkocita vagy Hürthle-sejteknek nevezik. Ennek az altípusnak a prognózisa általában hasonló a klasszikus altípushoz.

Diffúz szklerotizáló altípus

A diffúz szklerotizáló altípus gyakoribb gyermekeknél és fiatal felnőtteknél. Gyakran a pajzsmirigy mindkét lebenyét érinti (kétoldali érintettség), nem pedig egyetlen gócot. Ez az altípus kiterjedt hegesedést (szklerózist), limfocita-infiltrációt és számos apró daganatgócot mutat. A klasszikus altípushoz képest nagyobb valószínűséggel terjed a pajzsmirigyen túlra és távoli helyekre.

Oszlopos altípus

Az oszlopos altípus egy ritka, de agresszív változat. A daganat magas, oszlopszerű sejtekből áll, amelyek pszeudorétegzett mintázatban rendeződnek el, ami azt jelenti, hogy a sejtmagok rétegesnek tűnnek, annak ellenére, hogy a sejtek ugyanahhoz az alaphoz kapcsolódnak. Ez az altípus nagyobb valószínűséggel terjed a nyirokcsomókba és a távoli szervekbe.

Papilláris pajzsmirigyrák biomarkerei

A papilláris pajzsmirigyrák gyakran specifikus genetikai változásokkal jár, amelyek befolyásolják a tumorsejtek növekedését és a kezelésre adott válaszukat. Ezeket biomarkereknek nevezik, és a tumorszöveten végzett speciális vizsgálatokkal azonosíthatók.

A biomarker-tesztelés típusai

A papilláris pajzsmirigyrák biomarkereinek azonosítására használt főbb teszttípusok a következők:

• Tumor szekvenálás (NGS vagy PCR)Az újgenerációs szekvenálási (NGS) vagy polimeráz láncreakciós (PCR) tesztek a tumor DNS-ében lévő mutációkat és génátrendeződéseket mutatják ki.

• FISH (fluoreszcens in situ hibridizáció)Tumorlemezeken lévő fluoreszcens próbák segítségével specifikus génátrendeződéseket vagy amplifikációkat mutat ki.

• Immunhisztokémia (IHC)Antitesteket használ specifikus fehérjék kimutatására, amelyek jelenléte összefüggésben állhat a mögöttes genetikai elváltozásokkal.

Az eredményeket általában „mutáció észlelhető”, „mutáció nem észlelhető”, vagy specifikus fúzióként vagy átrendeződésként jelentik. A jelentés megnevezheti a gént (például BRAF) és a pontos mutációt (például V600E).

BRAF mutációk

A BRAF gén egy olyan fehérjét kódol, amely a MAPK jelátviteli útvonalban vesz részt, és segít szabályozni a sejtek növekedését és osztódását. A BRAF V600E mutáció egy abnormális fehérjét termel, amely folyamatosan aktív marad, ami kontrollálatlan sejtnövekedéshez vezet. A BRAF V600E az egyik leggyakoribb mutáció a papilláris pajzsmirigyrákban, és gyakran agresszívebb betegséggel jár, különösen olyan variánsokban, mint a magassejtes és a szeges karcinóma.

A BRAF-tesztet jellemzően NGS-sel vagy PCR-rel végzik tumorszöveten.

RET/PTC átrendezések

A RET gén egy olyan receptort kódol, amely növekedési jeleket küld a sejtbe. Papilláris pajzsmirigyrák esetén a RET gén egyes részei más génekkel fúzióra kerülhetnek (RET/PTC átrendeződések), ami egy olyan rendellenes fehérje kialakulásához vezet, amely folyamatos növekedési jeleket küld.

Az RET/PTC átrendeződések gyakoribbak olyan betegeknél, akiknek a kórtörténetében sugárterhelés szerepelt, valamint gyermekeknél és fiatal felnőtteknél. Ugyanazon a MAPK-útvonalon keresztül elősegítik a tumor növekedését, és bizonyos esetekben specifikus gyógyszerekkel célba vehetők.

RAS mutációk

A RAS gének (KRAS, NRAS, HRAS) olyan fehérjéket kódolnak, amelyek segítenek szabályozni a sejtosztódást és -növekedést. Mutáció esetén a RAS fehérjék tartósan aktívvá válhatnak, és elősegíthetik a tumor fejlődését. A RAS-mutációk a papilláris pajzsmirigykarcinómák egy alcsoportjában figyelhetők meg, és gyakrabban társulnak a tüszőszerű tumorokhoz.

A RAS-mutációk befolyásolhatják a prognózist és a specifikus terápiákra adott válaszreakciót, és szekvenálási tesztekkel mutathatók ki.

A daganat mérete

A daganat eltávolítása után három dimenzióban mérik. A legnagyobb méretet rögzítik a patológiai leletben.

A daganat mérete azért fontos, mert segít meghatározni a patológiás daganat stádiumát (pT). A nagyobb daganatok nagyobb valószínűséggel terjednek a nyirokcsomókba vagy a pajzsmirigyen túlra, és intenzívebb kezelést és nyomon követést igényelhetnek.

Multifokális daganatok

Nem ritka, hogy egynél több papilláris pajzsmirigyrák található ugyanabban a pajzsmirigyben. A multifokális azt jelenti, hogy egynél több azonos altípusú daganat van jelen.

Ha különböző altípusok vannak jelen, minden egyes daganatot külön írnak le a patológiai leletben. Ha egynél több daganatot találnak, a legnagyobb daganatot használják a patológiai daganat stádiumának (pT) meghatározására, de több daganat jelenléte továbbra is fontos lehet a kockázatértékelés és a nyomon követés szempontjából.

Extra pajzsmirigy kiterjesztése

Az extrapajzsmirigyes terjeszkedés a rákos sejtek pajzsmirigyen túli, a környező szövetekbe történő növekedését jelenti.

Mikroszkópos pajzsmirigyen kívüli meghosszabbítás

Ez a fajta tágítás csak mikroszkóp alatt látható. Minimális terjedést jelent a pajzsmirigy tokon keresztül a közeli lágy szövetekbe.

Makroszkopikus (durva) extrathyroidális kiterjedés

Ez a típus műtét vagy képalkotás során látható. Egyértelműen behatol a szomszédos struktúrákba, például a nyakizmokba, a gégefőbe, a légcsőbe, a nyelőcsőbe vagy a főbb erekbe.

A makroszkopikus extrathyreoidális kiterjedés rosszabb prognózissal jár, magasabb tumor stádiumhoz vezet, és gyakran intenzívebb kezelést és szorosabb nyomon követést eredményez.

Vaszkuláris invázió (angioinvázió)

Az érinvázió, más néven angioinvázió, a rákos sejtek jelenlétét jelenti a tumoron kívüli erekben. Ez a lelet az agresszívabb betegség markere.

Az érrendszeri invázió növeli annak kockázatát, hogy a rákos sejtek a véráramon keresztül távoli helyekre, például a tüdőbe és a csontokba terjedjenek. Jelenléte a metasztázisok nagyobb kockázatával jár, és befolyásolhatja a kezelési döntéseket és a követési tervezést.

Nyirok invázió

A nyirokrendszeri invázió azt jelenti, hogy a rákos sejtek bejutottak a nyirokcsatornákba, amelyek apró csövek, amelyek a nyirokfolyadékot a nyirokcsomókba szállítják. A papilláris pajzsmirigyrák általában a nyirokereken keresztül terjed a nyaki nyirokcsomókba.

Bár a nyirokcsomó-invázió a nyirokcsomók érintettségének nagyobb valószínűségére utal, papilláris pajzsmirigyrák esetén nem mindig jár szignifikánsan rosszabb prognózissal, különösen fiatalabb betegeknél. Mégis beszámolnak róla, mivel hasznos stádium- és kockázati információkat nyújt.

Margók

A margók a műtét során eltávolított szövetek széleire utalnak. A patológusok ezeket a széleket vizsgálják, hogy megállapítsák, vannak-e rákos sejtek a vágott felületen vagy annak közelében.

• A negatív határ azt jelenti, hogy a szélén nem láthatók rákos sejtek, ami arra utal, hogy a daganatot teljesen eltávolították.

• A pozitív határ azt jelenti, hogy rákos sejtek vannak jelen a szélén, ami arra utal, hogy némi daganat megmaradhat.

Még negatív határok esetén is mérhető a daganat és a legközelebbi határ közötti távolság. A határok állapota segít meghatározni, hogy szükség van-e további kezelésre, és tájékoztat a lokális kiújulás kockázatáról.

Nyirokcsomók

A papilláris pajzsmirigyrák gyakran átterjed a nyaki nyirokcsomókra.

A nyirokcsomók apró immunszervek, amelyek a nyirokfolyadékot szűrik. A rákos sejtek a pajzsmirigyből a nyirokereken keresztül a közeli nyirokcsomókba juthatnak. A daganathoz legközelebb eső nyirokcsomók általában először érintettek.

Nyakmetszetek

A nyaki disszekció egy sebészeti beavatkozás, amelynek során a nyak meghatározott területeiről, az 1-5. szintekről távolítanak el nyirokcsomókat. A daganattal azonos oldalon található nyirokcsomókat ipsilaterálisnak, míg az ellenkező oldalon találhatókat kontralaterálisnak nevezik.

Hogyan írják le a nyirokcsomókat a jelentésben

Ha a nyirokcsomókat eltávolítják, a patológus mikroszkóp alatt vizsgálja meg őket, és a következőket állapítja meg:

• A vizsgált csomópontok száma.

• A pozitív (érintett) csomópontok száma.

• A legnagyobb daganatlerakódás mérete.

• Van-e extranodális kiterjedés, ami azt jelenti, hogy a daganat a nyirokcsomó tokján túl a környező szövetekbe nőtt.

Ez az információ meghatározza a nyirokcsomó-stádiumot (pN), és segít megbecsülni a kiújulás és a terjedés kockázatát, ami viszont a radioaktív jódterápiával, a sugárterápiával vagy a szisztémás kezeléssel kapcsolatos döntéseket irányítja.

Patológiás stádium (pTNM)

A papilláris pajzsmirigyrák patológiai stádiumát a teljes daganat eltávolítása és vizsgálata után határozzák meg. Ez magában foglalja a daganat stádiumát (pT), a nyirokcsomó stádiumát (pN) és az áttétes stádiumot (pM). A legtöbb patológiai jelentés részleteket tartalmaz a pT-ről és a pN-ről. A stádiummeghatározás segít a további kezelés irányításában és a prognózis becslésében.

Tumor stádium (pT)

• T0: Nincs bizonyíték elsődleges daganatra.

• T12 cm-es vagy kisebb daganat, amely a pajzsmirigyre korlátozódik.

  • T1a1 cm-es vagy kisebb daganat.

  • T1bA daganat mérete 1 cm-nél nagyobb, de 2 cm-nél nem nagyobb.

• T22 cm-nél nagyobb, de 4 cm-nél nem nagyobb daganat, amely továbbra is a pajzsmirigyre korlátozódik.

• T34 cm-nél nagyobb daganat, vagy minimális kiterjedést mutat a pajzsmirigyen túl.

  • T3a4 cm-nél nagyobb, de a pajzsmirigyre korlátozódó daganat.

  • T3bA nyakizmokba nagymértékben kiterjedő, extrapajzsmirigyen kívüli daganat.

• T4Előrehaladott betegség kiterjedt helyi invázióval.

  • T4aA daganat átterjed a bőr alatti lágy szövetekre, a gégére, a légcsőre, a nyelőcsőre vagy a visszatérő gégeidegre.

  • T4bA daganat behatol a csigolya előtti térbe, és körülveszi a főbb ereket, például a carotis artériát vagy a mediastinális ereket.

Csomóponti szakasz (pN)

• N0Nincs áttét a regionális nyirokcsomókra.

• N1Terjedés a regionális nyirokcsomókra.

  • N1aÁttétek a központi nyaki nyirokcsomókban (a pajzsmirigy körül: pretracheális, paratracheális, prelaryngeális/Delphianális és peritireoidális).

  • N1bÁttét más nyaki (oldalsó nyaki) vagy felső mediastinális nyirokcsomókba.

Mi történik a diagnózis után?

A diagnózis felállítása után az egészségügyi csapata áttekinti a patológiai leleteit, a képalkotó vizsgálatokat, a pajzsmirigyfunkciós teszteket és az általános egészségi állapotát, hogy személyre szabott kezelési tervet készítsen az Ön igényeire szabva. A csapatban részt vehet egy endokrinológus, egy pajzsmirigysebész, egy nukleáris medicina szakorvos, egy sugárterápiás onkológus és egy orvosi onkológus.

A legtöbb beteget műtéttel kezelik, amelynek során eltávolítják a pajzsmirigyet (teljes pajzsmirigy-eltávolítás) vagy az érintett lebenyet (lobektómia). A stádiumtól és a kockázati tényezőktől függően további kezelések lehetnek a radioaktív jód, a pajzsmirigyhormon-szupresszív terápia, a külső sugárterápia, vagy ritka esetekben, előrehaladott esetekben szisztémás terápiák.

A terápia megválasztását olyan kockázati tényezők befolyásolják, mint a daganat mérete, altípusa, extrathyreoidális kiterjedése, érinvázió, nyirokcsomó-érintettség és genetikai elváltozások (például BRAF-mutációk).

A kezelés után rendszeres kontrollvizsgálatokra lesz szüksége, beleértve a vérvizsgálatokat (például a tireoglobulin vizsgálatát a legtöbb nem onkocitás esetben), ultrahangot vagy egyéb képalkotó vizsgálatokat, valamint klinikai vizsgálatokat a kiújulás monitorozása érdekében. Pajzsmirigyhormon-pótlásra általában a teljes pajzsmirigyeltávolítás után van szükség. Az életmód, a hosszú távú megfigyelés és a kezeléssel kapcsolatos mellékhatások kezelése a folyamatos ellátás fontos részét képezi.

Kérdések, amelyeket orvosának kell feltennie

• Milyen papilláris pajzsmirigyrák altípusom van?

• Mit írt a patológiai leletem a daganat méretéről, multifokalitásáról és a pajzsmirigyen kívüli kiterjedéséről?

• Érrendszeri vagy nyirokrendszeri invázió volt?

• Negatívak voltak a műtéti szélek?

• Érintettek voltak nyirokcsomók, és volt-e extranodális kiterjedés?

• Mi a patológiai stádiumom (pT és pN)?

• Azonosítottak-e bármilyen genetikai elváltozást, például BRAF, RET/PTC vagy RAS mutációkat, és ezek befolyásolják-e a kezelésemet?

• Szükségem van radioaktív jód kezelésre?

• Hogyan fogják ellenőrizni a pajzsmirigyhormon-szintemet és a hosszú távú egészségi állapotomat?

• Milyen gyakran lesz szükségem kontrollvizsgálatokra és képalkotó vizsgálatokra?

Egyéb hasznos források

American Thyroid Association (ATA)

American Cancer Society