Írta: Jason Wasserman, MD, PhD FRCPC
Június 28, 2024
A patológiai jelentés olyan orvosi dokumentum, amely leírja az orvosi eljárás, például biopszia, Pap-teszt vagy műtét során a szervezetből eltávolított szövetek, sejtek vagy testnedvek vizsgálatát. Összefoglalja az elvégzett vizsgálatokat és lehetőség szerint a diagnózist (az orvostudományban a diagnózis egy betegség vagy állapot természetének azonosítását és a hasonló állapotoktól való megkülönböztetését jelenti). A jelentést a szövetek, sejtek vagy testnedvek vizsgálatával betegségek diagnosztizálására szakosodott patológus vagy orvos készítette az Ön számára.
Minden patológiai jelentés különbözik, és a jelentésben szereplő információk típusa és mennyisége az elvégzett eljárástól függ. Fontos megjegyezni, hogy a patológiai jelentésben használt szavak és a szakaszok sorrendje kórházonként nagymértékben eltérhet.
Személyes adatait a jelentés tetején kell megtalálni. Ez az információ tartalmazza az Ön teljes nevét, születési dátumát és nemét. Egyes jelentések az Ön otthoni címét is tartalmazzák.
Ez egy egyedi szám, amelyet a kórház vagy laboratórium rendelt Önnek. Egyes jelentések kormány által kiadott számot használhatnak. Ez a szám az összes információ egyben tartására szolgál.
A vizsgálatot elrendelő orvos nevét fel kell tüntetni a jelentésben. Ez lehet az Ön háziorvosa, sebésze vagy onkológusa. Egyes helyzetekben ez a radiológus neve, ha az eljárást ultrahang, CT vagy MRI irányítás mellett hajtották végre.
Ez egy rövid leírás arról, hogy miért hajtják végre az eljárást. Orvosa itt is kérheti a patológust, hogy keressen bizonyos változásokat vagy állapotokat. Például, ha több hónapja evés után hasi fájdalmat és puffadást tapasztal, orvosa dönthet úgy, hogy biopszia gyomrában és vékonybélében, hogy keresse azokat a változásokat, amelyek ezeket a tüneteket okozhatják. A biopsziákhoz mellékelt klinikai anamnézisben ez szerepelhet: „Hasi fájdalom és puffadás x hónapig. Kérjük, értékelje a gyomorhurut vagy a H. pylori-t. Ebben a példában az orvos elmondta a patológusnak azokat a tüneteket, amelyek a beavatkozáshoz vezettek, és arra kérte a patológust, hogy keressen egy ún. gyomorhurut (gyulladás a gyomor) és az úgynevezett baktérium Helicobacter pylori, amely gyakran megfertőzi a gyomrot.
A patológiában a szó minta leírja a szervezetből patológus általi vizsgálat céljából eltávolított szövetek, sejtek és folyadékok minden típusát. A minta forrásának (vagy helyének) le kell írnia annak a testnek a helyét, ahol a szövetet vették. Ez a szakasz az elvégzett eljárás típusát is megadhatja. Például azt mondhatja Finom tű aspirációs biopszia (FNAB), kivágásvagy kivágás. Ha több szövetmintát vesznek, mindegyiket külön kell feltüntetni.
Ez a patológiai jelentés legfontosabb része. A diagnosztikai rész összefoglaló vagy magyarázatot ad a szövetmintában észlelt változásokra. A diagnózis szó a betegség természetének meghatározásának és más állapotoktól való megkülönböztetésének folyamata. A diagnózis szakasz azonban nem mindig ír le egy betegséget, vagy nem adja meg egy adott állapot nevét. Egyes helyzetekben a diagnosztikai szakasz arról számol be, hogy a szövetminta normális, vagy a mintában nem láthatók olyan változások, amelyek megmagyarázzák a tüneteket. Más helyzetekben a diagnózis szakasz a korábbi kezeléssel, például kemoterápiával, sugárterápiával vagy más gyógyszerekkel kapcsolatos változásokról számol be. Esetenként a szövetmintában olyan változások láthatók, amelyek kórosak, de nem specifikusak egyetlen betegségre vagy állapotra. Ebben a helyzetben patológusa felhasználhatja a diagnosztikai szakaszt, hogy leírja a látott változásokat anélkül, hogy végleges diagnózist adna. Ha egynél több minta vizsgálatra nyújtották be, a diagnosztikai rész felsorolhatja az összes vizsgált mintát, és mindegyikhez diagnózist adhat.
A patológiában a „durva” azt jelenti, hogy a szövet hogyan néz ki mikroszkóp nélkül vagy szabad szemmel. Amikor a laboratórium szövetmintát kap, azt alapos vizsgálatnak vetik alá, mielőtt a szövet egy részét (vagy az egészet) patológushoz küldik mikroszkópos vizsgálatra. A szövetek átfogó vizsgálata nagyon fontos része a diagnosztikai folyamatnak, és bizonyos esetekben a patológus egyszerűen a szövet megtekintésével vagy a durva leírás elolvasásával tud diagnózist felállítani.
Számos kórházban a patológus asszisztens (PA), az emberi szövetek vizsgálatára képzett egészségügyi szakember végzi a szövetminta durva vizsgálatát. A PA dokumentálja megállapításait a patológiai jelentés bruttó leírásában.
A durva leírásnak tartalmaznia kell olyan információkat, mint például a kapott szövet típusa, a szövet mérete (általában három dimenzióban mérve), valamint a sebész által a szövet tájolását segítő markerek (általában varratok vagy tinta) jelenléte. Bármilyen kóros szövet, mint pl tumor, szintén egyértelműen le kell írni. Ez a leírás tartalmazhatja a kóros szövet méretét, színét és alakját, valamint kapcsolatát a környező normál szövettel. A kóros szövet és a szövet vágott éle közötti távolság ill margó is meg kell mérni.
A durva vizsgálat végén a szövetet mikroszkópos vizsgálatra küldik. Az „összesen” azt jelenti, hogy az összes beérkezett szövetet mikroszkópos vizsgálatra bocsátották. A reprezentatív metszetekből vagy kiválasztott szövetterületekből mintát vesznek, és nagyobb minták esetén mikroszkópos vizsgálatra küldik. Minden mintavételezett szövetet felcímkézett blokkokba vagy kazettákba helyeznek, amelyek segítenek a patológusnak később azonosítani őket. Minden blokk tárgylemezké válik, amelyet a patológus mikroszkóp alatt megvizsgál. Az összes szövetblokkot fel kell sorolni a patológiai jelentés végén.
Az intraoperatív konzultáció a patológus gyors szövetvizsgálata, jellemzően orvosi beavatkozás, például műtét közben. Az intraoperatív konzultáció célja, hogy orvosa olyan információkkal szolgáljon, amelyek segítik a döntéshozatalt a beavatkozás során. Az intraoperatív konzultáció másik elnevezése a fagyasztott metszet, mivel a vizsgálat gyakran szövetek lefagyasztásával jár, amit aztán mikroszkóp alatt megvizsgálnak.
A mikroszkópos leírás összefoglalja, hogy mit látott patológusa, amikor mikroszkóp alatt megvizsgálták a szövetét. Ez a rész célja, hogy elmagyarázza a szövetében bekövetkezett változásokat más patológusoknak, akik a jövőben elolvashatják a jelentését. Ez a rész általában olyan szavakat tartalmaz, amelyek nem ismertek bárki számára, aki nem patológus (a szavakkal kapcsolatban javasoljuk, hogy tekintse meg patológiai szótár betegek számára). Ez a rész olyan tesztek eredményeit is tartalmazhatja, mint pl speciális foltok és a immunhisztokémia. Nem minden patológiai jelentés tartalmaz mikroszkopikus leírást.
Ez a rész részletesebb magyarázatot adhat a szövetmintában észlelt változásokról, vagy elmagyarázhatja, hogy milyen jellemzők vezettek a diagnózishoz. Kihívást jelentő esetekben a megjegyzések rész is használható annak magyarázatára, hogy miért nem sikerült felállítani a diagnózist, vagy miért kell több betegséget vagy állapotot figyelembe venni lehetőségként. A patológus ezt a részt is használhatja javaslatok megfogalmazására, például egy másik elvégzésére biopszia vagy nagyobb szövetmintát veszünk. Ha további vizsgálatokat rendeltek el, azokat itt is ismertetjük.
A szinoptikus jelentés egy speciális rész, amely csak akkor szerepel a patológiai jelentésben, ha rákot diagnosztizáltak. Az összefoglaló jelentés összefoglalja azokat az információkat, amelyekre orvosának szüksége lesz a kezelés megtervezéséhez. A szinoptikus jelentés rész általában csak akkor szerepel a patológiai jelentésben, ha a daganat nagy részét vagy egészét eltávolították a szervezetből. Ezért a szinoptikus jelentés rész általában nem szerepel a jelentésekben olyan kis eljárásoknál, mint pl biopszia.
Az összefoglaló jelentés rész általában a következő típusú információkat tartalmazza:
A kiegészítés szakasz minden további információt tartalmaz, amelyet a jelentéshez adtak hozzá, miután azt befejezték, és a patológusa elküldte Önnek és az egészségügyi csapat többi orvosának. Ezt a részt gyakran használják további elvégzett vizsgálatok eredményeinek hozzáadásához, mint pl immunhisztokémia, fluoreszcens in situ hibridizáció (FISH)vagy következő generációs szekvenálás (NGS). Ebben a szakaszban szerepelhetnek az Ön esetének belső vagy külső konzultációja vagy felülvizsgálata eredményei is. A kiegészítést csak az eredeti diagnózist alátámasztó további információk leírására szabad használni. Az új információkat, amelyek a diagnózis megváltozását eredményezik, úgy kell jelenteni, mint egy módosítás.
A diagnózis szakasz a patológiai jelentés legfontosabb része, mert elmagyarázza vagy összefoglalja a szövetmintában észlelt változásokat. A diagnosztikai szakasz azt fogja mondani, hogy találtak-e betegséget vagy állapotot, vagy a szövetminta normális volt-e. Beszéljen kezelőorvosával a jelentés diagnosztikai szakaszában található információkról. A diagnózis megértéséhez tekintse meg a mi oldalunkat diagnózis könyvtár.
Ha hibát talál a patológiai jelentésben, például ha a nevét rosszul írják, vagy ha a megadott klinikai anamnézis hibás, forduljon orvosához a jelentés javítása érdekében. Alternatív megoldásként felveheti a kapcsolatot a jelentést kiadó patológussal.
Az orvosok azért írták ezt a cikket, hogy segítsenek elolvasni és megérteni a patológiai jelentést. Elmagyarázza a legtöbb patológiai jelentésben található tipikus részeket és az egyes szakaszokban található információkat. Kapcsolatfelvétel ha kérdése van ezzel a cikkel vagy patológiai jelentésével kapcsolatban.