
Elhalás egy orvosi kifejezés, amelyet patológusok a szervezetben váratlanul vagy idő előtt elpusztult sejtek vagy szövetek leírására. A nekrózis jellemzően azért következik be, mert a sejtek megsérültek, vagy megvonták a vér- és tápanyagellátásukat. Az apoptózissal ellentétben, amely a szervezet természetes módja a régi vagy szükségtelen sejtek eltávolítására, a nekrózis hirtelen következik be, gyakran sérülés vagy stressz miatt, gyulladást és a közeli egészséges szövetek károsodását okozva. A nekrózis számos helyzetben előfordulhat, beleértve a rákos megbetegedéseket is, ahol a tumorsejtek gyorsabban nőnek, mint a vérellátásuk, ami a szövetek területeinek elhalását okozza.
A nekrózist számos tényező okozhatja, többek között:
Vérellátás hiánya (iszkémia): Amikor a véráramlás megszakad, a sejtek elveszítik az oxigénhez és a tápanyagokhoz való hozzáférést, ami szöveti elhaláshoz vezet. Ilyen például a szívroham és a stroke.
Rák: A gyorsan növekvő rákos megbetegedések nekrózist szenvedhetnek, amikor a tumorsejtek kinövik a vérellátásukat, ami a tumor egyes részeinek elpusztulásához vezet.
fertőzések: Bizonyos bakteriális vagy vírusfertőzések károsíthatják a szöveteket és nekrózist okozhatnak.
Trauma vagy sérülés: A fizikai sérülések, például sebek vagy égési sérülések közvetlenül elpusztíthatják a sejteket, ami nekrózishoz vezethet.
Toxinok és vegyi anyagok: A káros anyagoknak vagy mérgeknek való kitettség sejthalálhoz vezethet.
Immunrendszeri reakciók: Autoimmun betegségek esetén a szervezet immunrendszere tévesen támadja meg az egészséges szöveteket, ami sejtek pusztulását és nekrózisát okozza.
Nem. A nekrózis önmagában nem jelent rákot. Egyszerűen csak azt jelzi, hogy a sejtek vagy szövetek váratlanul elpusztultak. A nekrózis mind nem rákos (jóindulatú), mind rákos (rosszindulatú) szövetekben előfordulhat. Amikor azonban a patológusok nekrózist látnak egy daganatban, az hasznos információkkal szolgálhat a daganat viselkedéséről és növekedési sebességéről.
Amikor nekrózis van jelen egy daganatban, az gyakran azt jelzi, hogy a daganat gyorsan növekszik. A daganatok gyorsabban növekedhetnek, mint ahogy a vérellátásuk képes elbírni, ami a daganat egyes területei oxigén- és tápanyaghiányhoz, végül pedig elpusztuláshoz vezethet. A nekrózis látványa egy daganatban fontos, mert agresszívebb rákra utalhat, amely intenzívebb kezelést igényel. A patológusok gondosan dokumentálják a nekrózis jelenlétét és mértékét, mivel ez az információ segít az orvosoknak a legjobb kezelési terv kiválasztásában.
A patológusok számos gyakori nekrózistípust azonosítanak, amelyek mindegyike a szövetkárosodás különböző kiváltó okait és mintázatait tükrözi:
Koagulatív nekrózis: Gyakran a megszakadt vérellátás (iszkémia) miatt alakul ki, gyakran szívroham után jelentkezik.
Folyékonyfaktív nekrózis: Általában bakteriális fertőzések után vagy stroke után az agyban fordul elő, ahol a szövetek folyékony halmazállapotúvá bomlanak le.
Caseous nekrózis: A tuberkulózishoz hasonló fertőzésekhez társulva a szövet morzsalékosnak és sajtszerűnek tűnik.
Zsír nekrózis: Akkor fordul elő, ha a zsírszövet károsodik, például sérülés után vagy a hasnyálmirigyet érintő állapotokban.
Fibrinoid nekrózis: Elsősorban az érfalakat érintő immunreakciókban található meg, ami fibrinszerű anyag felhalmozódását okozza az érfalakban.
Mikroszkóp alatt a nekrotikus szövet észrevehetően eltér az egészséges, élő szövettől. A nekrotikus sejtek jellemzően elveszítik normál szerkezetüket, duzzadtnak, töredezettnek vagy rendezetlennek tűnnek. A sejtek elveszítik jellegzetes... magok (a DNS-t tartalmazó rész), vagy sötétnek és sűrűnek tűnő magokkal rendelkeznek. A patológusok gyakran látják gyulladásos sejtek nekrotikus szövet körül, mivel a szervezet immunrendszere megpróbálja eltávolítani a sérült területet. A konkrét megjelenés a nekrózis típusától függően változhat, de a nekrózis jelenléte minden esetben segít a patológusoknak megérteni, hogy mi okozta a szövetkárosodást, és értékes információkkal szolgál a betegellátás irányításához.