In situ hibridizáció (ISH)

Mi az in situ hibridizáció?

Az in situ hibridizáció (ISH) egy laboratóriumi vizsgálat, amellyel genetikai anyagokat, például DNS-t vagy RNS-t látnak sejtekben vagy szövetekben. Az orvostudományban általánosan használják meghatározott gének vagy géntermékek azonosítására és megjelenítésére, valamint fertőző ágensek kimutatására, mint pl. vírusok.

Hogyan működik az in situ hibridizáció?

Az ISH egy kis, jelölt genetikai anyag (nukleinsav próba) felhasználását jelenti, amely komplementer (ellentétes) a cél genetikai anyaggal. A szonda különféle típusú címkékkel kombinálható, például fluoreszcens festékekkel, radioaktív izotópokkal vagy enzimekkel, amelyek lehetővé teszik, hogy a szondát a sejtek belsejében láthassuk.

Az ISH elvégzéséhez először egy szövetmintát rögzítenek és feldolgoznak, hogy megőrizzék szerkezetét és előkészítsék a hibridizációra. A szövetet ezután a jelölt szondával inkubálják, amely a cél genetikai anyaghoz kötődik (hibridizálódik), ha jelen van. A megmaradt szondát ezután lemossák, és a fennmaradó szonda-célpont kombinációkat számos módszer egyikével detektálják.

Melyek az in situ hibridizáció különböző típusai?

Számos különböző típusú ISH-technika létezik, beleértve fluoreszcens in situ hibridizáció (FISH), kromogén in situ hibridizáció (CISH) és RNS in situ hibridizáció (ISH-RNS). A FISH és a CISH fluoreszcens vagy kromogén jelöléseket használ a cél genetikai anyag helyének megjelenítésére, míg az ISH-RNS specifikusan detektálja az RNS molekulákat a sejtekben vagy szövetekben.