A myofibroblasztos lézió/proliferáció olyan kóros szövet növekedése vagy területe, amely myofibroblasztokból, speciális sejtekből áll, amelyek az izomsejtek (myo-) és fibroblasztok. Ezek a sejtek jellemzően részt vesznek a sebgyógyulásban és a szövetek helyreállításában, de bizonyos esetekben abnormális növekedés vagy felhalmozódás miatt elváltozást képezhetnek.
A myofibroblastos lézió/proliferáció kifejezés leíró jellegű, és sokféle állapotra utalhat. Ezek a feltételek lehetnek jóindulatú (nem rákos) ill gonosz (rákos). Patológusok használja ezt a kifejezést a mikroszkóp alatt látottak leírására, és további teszteket, mint pl immunhisztokémia, szükség lehet a pontos diagnózis megállapításához.
Nem minden myofibroblasztos elváltozás/proliferáció rákos. Sokan vannak jóindulatú és nem jelentenek jelentős egészségügyi kockázatot, mint pl göbös fasciitis vagy reaktív myofibroblaszt proliferáció sérülés vagy műtét után. Ezek a jóindulatú elváltozások gyakran önmagukban vagy minimális kezeléssel megszűnnek. Néhány myofibroblasztos elváltozás azonban előfordulhat gonosz. Rosszindulatú elváltozások, például bizonyos altípusok szarkóma, lehet betör közeli szövetekbe, vagy átterjednek más testrészekre.
A myofibroblastos elváltozás diagnózisát a patológus aki egy szövetmintát vizsgál a mikroszkóp alatt. Ezt a mintát általában a biopszia vagy műtét. A patológus olyan jellemzőket keres, mint a sejtek alakja, mérete és elrendezése. Ezek a jellemzők segítenek a patológusnak eldönteni, hogy a lézió valóban fennáll-e jóindulatú or gonosz.
A mikroszkópos vizsgálat mellett a patológusok gyakran alkalmazzák immunhisztokémia és molekuláris tesztek, mint pl következő generációs szekvenálás (NGS) az elváltozás további jellemzésére. Ezek a tesztek segítenek megkülönböztetni a miofibroblasztos elváltozásokat más típusú növekedésektől, amelyek mikroszkóp alatt hasonlónak tűnhetnek.
Mikroszkóp alatt a myofibroblasztos elváltozások jellemzően a keveréket mutatják orsó alakú sejtek (hosszú, vékony sejtek) és a kollagén, az a fehérje, amely erőt és szerkezetet ad a szöveteknek. In jóindulatú elváltozások esetén a sejtek egységesnek tűnnek, és nem agresszív folyamatra utaló módon helyezkednek el. In gonosz léziók esetén a sejtek rendezetlenebbnek tűnhetnek, szabálytalan alakúak és méretűek, és behatolhatnak a környező szövetekbe. Mitotikus alakok (osztódó sejtek) gyakrabban fordulnak elő rosszindulatú elváltozásokban. Azonban jóindulatú növedékekben is megfigyelhetők.
Immunhisztokémia (IHC) egy olyan laboratóriumi technika, amely speciális festékeket használ a sejtekben lévő specifikus fehérjék kimutatására. Ez segít patológusok megerősíti a diagnózist és meghatározza a lézió típusát. A következő markereket gyakran használják a myofibroblastos elváltozások értékelésére:
Ezeknek a markereknek a kombinációja segít a patológusoknak leszűkíteni a diagnózist és megkülönböztetni a hasonló állapotokat.
A miofibroblasztos elváltozások mikroszkóp alatt más típusú növedékekre hasonlíthatnak. A differenciáldiagnózis magában foglalja:
A pontos diagnózis megállapításához a patológus figyelembe veszi a helyét, a beteg anamnézisét és az olyan speciális vizsgálatok eredményeit, mint az immunhisztokémia.