Nem kissejtes karcinóma

A nem kissejtes karcinóma egy olyan kifejezés, amelyet a rákos megbetegedések nagy sejtekből álló csoportjának leírására használnak. Ezt a kifejezést általában a tüdőben kezdődő rákos megbetegedésekre alkalmazzák, de alkalmanként olyan rákokra is használják, amelyek a test más részein kezdődnek. Az ebbe a csoportba tartozó daganatok az összes tüdőrákos eset körülbelül 85%-át teszik ki, és lassabb növekedési ütem és terjedés jellemzi őket, mint a kissejtes karcinóma. Ez a kategorizálás kulcsfontosságú a legmegfelelőbb kezelési megközelítés meghatározásához.

A nem kissejtes karcinóma típusai

A nem-kissejtes karcinómát további fő típusokra osztják aszerint, hogy a rák milyen sejtekből származik, és hogyan néznek ki a rákos sejtek mikroszkóp alatt.

A nem kissejtes karcinóma leggyakoribb típusai a következők:

• Adenokarcinóma: adenocarcinoma a tüdőrák leggyakoribb formája, különösen a nemdohányzók körében. Az alveolusok sejtjeiből származik (a tüdő apró légzsákjaiból, ahol az oxigén a vérben szén-dioxidra cserélődik).
• Laphámrák: Squamous sejtes karcinóma kezdődik a laphámsejtek, amelyek a tüdő légutak belsejét bélelő lapos sejtek. Gyakran összefügg a dohányzással, és általában a tüdő központi részében található.
• Nagysejtes karcinóma: Nagysejtes karcinóma magában foglalja azokat a tüdőrákokat, amelyek nem férnek bele más kategóriákba, gyakran azért, mert a rákos sejtek nagyok, és mikroszkóp alatt rendellenesnek tűnnek. A nagysejtes karcinóma gyorsan növekedhet és terjedhet, ami megnehezíti a kezelését.

Hogyan készül ez a diagnózis?

A nem kissejtes karcinóma diagnózisa általában klinikai értékelés, képalkotó vizsgálatok és patológiai értékelés kombinációját foglalja magában:

• Képalkotó vizsgálatok: A mellkas röntgen, CT, PET és MRI vizsgálatokat a tüdő rendellenességeinek kimutatására, a daganatok méretének és elhelyezkedésének felmérésére, valamint a áttétel (a rák átterjedése a test más részeire).
• Biopszia: A biopszia elengedhetetlen a nem-kissejtes karcinóma diagnózisának megerősítéséhez. Szövetminta vétele különféle módszerekkel lehetséges, például bronchoszkópiával, Finom tű aspirációs biopszia (FNAB), vagy sebészeti biopszia. A patológus ezután mikroszkóp alatt megvizsgálja ezeket a mintákat, hogy meghatározza a rák konkrét típusát.
• Molekuláris tesztelés: A szövettani diagnózis mellett a tumorszövet molekuláris vizsgálata is elvégezhető specifikus génmutációk, átrendeződések vagy fehérje expressziók azonosítására. Ezek az információk segíthetnek a célzott terápia iránymutatásában és bizonyos kezelésekre adott válasz előrejelzésében.
• Stádiumbesorolás: A nem-kissejtes karcinóma diagnosztizálása után további vizsgálatokat végeznek a rák stádiumának meghatározására, ami kulcsfontosságú a kezelés megtervezéséhez. A stádium meghatározása magában foglalja a daganat méretének, a nyirokcsomók érintettségének értékelését, valamint azt, hogy a rák átterjedt-e távoli szervekre.

Tudjon meg többet a patológiáról

A patológia atlasza