A patológiában a kifejezés nem keratinizáló körülír laphámsejtek amelyek nem estek át keratinizáción. A keratinizáció egy természetes folyamat, amelynek során a sejtek egy keratinnak nevezett kemény, védőfehérjét termelnek és tárolnak. Amikor a laphámsejtek nem mennek át ezen a folyamaton, akkor nem keratinizálódónak nevezik őket.
A nem keratinizálódó laphámsejtek általában a test nedves nyálkahártyáiban találhatók. Ezek a sejtek segítenek megvédeni az alatta lévő szövetet, csökkentik a súrlódást, és a felszínt puha és rugalmasan tartják. A nem keratinizálódó laphámsejtek gyakori előfordulási helye a méhnyak, a szájüreg, a garat, a nyelőcső, a végbélnyílás és az orrüreg.
A patológusok egy speciális festéket használnak, az ún. hematoxilin és eozin (H&E) hogy mikroszkóp alatt vizsgáljuk a sejteket. Így festve a nem keratinizálódó laphámsejtek általában sötétkék vagy lilás színűek. Ez azért van, mert nagy atommag, a sejt genetikai anyagot tartalmazó része, és a sejtmag a sejten belüli tér nagy részét foglalja el. Ezek a sejtek nem rendelkeznek azzal a rózsaszín, sűrű megjelenéssel, mint a keratinnal telített laphámsejtek. citoplazma (a sejt teste).
Ezzel szemben az elszarusodó laphámsejtek élénk rózsaszínűek a citoplazmában felhalmozódott keratin miatt. Ezeknek a sejteknek gyakran kicsi, összezsugorodott sejtmagjuk van, vagy ha teljesen elszarusodtak, egyáltalán nincs sejtmagjuk.
A nem keratinizáló laphámsejtek számos nyálkahártya-felület normál bélésének részét képezik, amelyek olyan területek, amelyek nedvesek maradnak és ki vannak téve a levegőnek vagy folyadékoknak. Ezek közé tartoznak:
A méhnyak (különösen az átalakulási zóna).
A hüvely.
Az oropharynx (mandulák, lágy szájpadlás, nyelvgyök).
Az orrüreg és az orrgarat.
A nyelőcső.
A végbélnyílás.
A húgyutak részei.
Ezek a sejtek védőréteget képeznek, miközben puhák és rugalmasak maradnak, ellentétben a bőr kemény külső rétegeivel, amelyek keratinizáló laphámsejtekből állnak.
Amikor egy daganatot nem keratinizálónak írnak le, az azt jelenti, hogy a daganatsejtek nem keratinizáló laphámsejtekre hasonlítanak. Ezek a sejtek nem termelnek keratint, és általában nagy, látható sejtmaggal rendelkeznek, kevésbé rózsaszín citoplazmával. Ez az információ segít a patológusoknak meghatározni a rák típusát.
A leggyakoribb ráktípus, amelyet úgy írnak le, mint a nem keratinizáló nem keratinizáló laphámsejtes karcinómaEz a ráktípus gyakran a test olyan területein alakul ki, ahol a normál laphámsejtek nem keratinizálódnak. Példák a következőkre:
Méhnyak - A méhnyak nem keratinizáló laphámsejtes karcinómája a méhnyakrák egyik leggyakoribb formája.
Orrgarat – Gyakran összefüggésbe hozható humán papillomavírus (HPV) fertőzés.
Orrgarat – A világ bizonyos részein gyakori, és gyakran összefüggésbe hozható Epstein-Barr vírus (EBV).
Orrüreg és orrmelléküregek
Tüdő – A laphámsejtes karcinóma egyik változataként.
Ha egy daganatot nem keratinizálóként írnak le, az segít a patológusoknak leszűkíteni a daganat típusát, eredetét és valószínűsíthető viselkedését. Ez további vizsgálatokhoz is iránymutatást adhat, például a daganathoz esetlegesen kapcsolódó vírusfertőzések (HPV vagy EBV) kereséséhez.
A „nem keratinizáló” kifejezés segít az orvosoknak megérteni a laphámsejtek megjelenését és viselkedését a daganatban. Ez a leírás segíthet:
Javasolja, hol kezdődött a daganat (különösen hasznos, ha a rák már áttétet jelent)
Segítsen megerősíteni a laphámsejtes karcinóma típusát
További vizsgálatokról szóló döntések irányítása (pl. HPV or EBV tesztelés)
Hozzájárul a prognózishoz, mivel egyes nem keratinizáló daganatok – mint például a HPV-vel összefüggő oropharyngealis rákos megbetegedések—jobb eredményt hoznak, mint az elszarusodó daganatok
Bár a kifejezés technikai jellegűnek tűnhet, hasznos információkat nyújt, amelyek segítenek az ellátó csapatnak a leghatékonyabb kezelés kiválasztásában.
Mit jelent az, hogy a daganatomat nem keratinizálónak írták le?
Milyen típusú rákos megbetegedésem van, és hol kezdődött?
Szükség van-e további vizsgálatokra, például HPV- vagy EBV-tesztre?
A nem keratinizáló megjelenés befolyásolja-e a kezelést vagy a prognózist?