Az NRAS egy olyan gén, amely utasításokat ad a sejtjelátvitelben, különösen a sejtnövekedés és -osztódás szabályozásában részt vevő fehérje előállításához. A RAS család többi génjéhez hasonlóan az NRAS is segít a normál sejtműködés szabályozásában. Ha azonban mutációk lépnek fel az NRAS génben, az általa termelt fehérje túlaktívvá válhat, ami ellenőrizetlen sejtnövekedéshez vezethet, ami hozzájárulhat bizonyos ráktípusok kialakulásához.
Egy normál sejtben az NRAS egy kapcsoló, amely segít szabályozni a sejtnövekedést és a sejtosztódást. Része egy nagyobb jelátviteli útvonalnak, amelyet a sejtek arra használnak, hogy reagáljanak a külső jelekre, amelyek azt mondják nekik, mikor kell növekedniük, osztódniuk vagy abbahagyniuk az osztódást. Ha az NRAS megfelelően működik, akkor a növekedési jelekre reagálva bekapcsol, és kikapcsol, ha a növekedésre már nincs szükség. Ez a gondos szabályozás segít fenntartani a szövetek egészséges működését az egész szervezetben.
A kóros (mutált) NRAS-t leggyakrabban a melanóma, a bőrrák egy fajtája, de bizonyos esetekben előfordulhat leukémia, pajzsmirigyrák és vastagbélrák. Amikor az NRAS mutálódik, az a sejtnövekedési jelek folyamatos aktiválásához vezethet, ami ellenőrizetlen növekedést és daganatképződést eredményez. Az NRAS-mutációk kevésbé gyakoriak, mint a RAS-család többi génjének mutációi, de mégis jelentős szerepet játszanak bizonyos rákos megbetegedések esetén.
Patológusok molekuláris teszteket végezzen az NRAS mutációk kimutatására, jellemzően daganatból származó szövetminták felhasználásával. Ezek a tesztek gyakran olyan módszereket tartalmaznak, mint következő generációs szekvenálás (NGS) vagy polimeráz láncreakciót (PCR) az NRAS gén specifikus változásainak keresésére.
A patológiai jelentésben az NRAS-teszt eredményei jelzik, hogy észleltek-e mutációt. Ha NRAS mutációt talál, a jelentés leírja az adott mutációt és azt, hogy az hogyan befolyásolhatja a kezelési lehetőségeket. Például míg az NRAS-mutációk még nem rendelkeznek olyan célzott terápiákkal, mint a KARCOLÁS or EGFR, az NRAS mutáció jelenléte továbbra is segíthet a kezeléssel kapcsolatos döntések meghozatalában, például annak meghatározásában, hogy bizonyos típusú terápia, például az immunterápia hatékonyabb lehet-e.