Simaizom neoplazma

A simaizom-daganat egy olyan kifejezés, amelyet a simaizomsejtekből álló daganatok csoportjának leírására használnak. A simaizom egy olyan szövet, amely segít a test akaratlan mozgásainak szabályozásában, mint például az erek, az emésztőrendszer és a méh összehúzódása. Ebbe a csoportba mindkettő tartozik jóindulatú (nem rákos) daganatok, mint pl leiomyomákés gonosz (rákos) daganatok, mint pl leiomyosarcomák.

A „simaizom neoplazma” kifejezést gyakran használják, ha nem áll rendelkezésre elegendő szövet annak meghatározásához, hogy a daganat jó- vagy rosszindulatú-e. További vizsgálatokra vagy nagyobb szövetmintára lehet szükség a pontosabb diagnózis érdekében.

Hol találhatók általában a simaizomsejtek?

A simaizomsejtek a test számos részén megtalálhatók, és fontos szerepet játszanak az önkéntelen mozgások szabályozásában. Ellentétben a vázizomzattal, amely az akaratlagos irányítás alatt mozog, a simaizom automatikusan elvégzi az alapvető funkciókat.

A simaizom leggyakoribb helyei közé tartozik:

• Az erek falai: A simaizomsejtek összehúzódnak és ellazulva segítenek szabályozni a vérnyomást és az áramlást.
• Emésztőrendszer: A simaizom mozgatja a táplálékot és a folyadékokat a nyelőcsövön, a gyomoron, a belekben és az emésztőrendszer más részein.
• Méh: Nőknél a méh simaizomsejtjei a menstruáció és a szülés során összehúzódnak.
• Hólyag: A simaizom segít kiüríteni a hólyagot azáltal, hogy a vizelés során összehúzódik.
• Légzőrendszer: A tüdő légutaiban lévő simaizom segít a légáramlás szabályozásában.

Ezek a sejtek nélkülözhetetlenek e szervek és rendszerek normális működéséhez. Amikor abnormálisan növekedni kezdenek, daganatokat képezhetnek, amelyeket simaizom-daganatoknak neveznek.

Hogyan készül ez a diagnózis?

A simaizom-daganat diagnózisát általában azután állítják fel, hogy egy szövetmintát eltávolítanak, és mikroszkóp alatt megvizsgálják patológus. Egyes esetekben, ha csak egy kis szövetmintát (például a biopszia). jóindulatú or gonosz esetleg nem látható.

További szövetek vizsgálatára lehet szükség a diagnózis tisztázásához, vagy egyéb vizsgálatokra, mint pl immunhisztokémia or következő generációs szekvenálás, elvégezhető. Ezek a tesztek segítenek a patológusoknak azonosítani a daganat specifikus jellemzőit, lehetővé téve számukra annak meghatározását, hogy jóindulatú vagy rosszindulatú-e, és irányítani tudják a további kezelést.

Gyakori jó- és rosszindulatú simaizom-daganatok

• leiomyoma a leggyakoribb jóindulatú (nem rákos) simaizom daganat. A leiomyomák leggyakrabban a méhben találhatók, ahol gyakran nevezik őket mióma. Más helyeken is előfordulhatnak, például a bőrön vagy az emésztőrendszerben.
• Leiomyosarcoma a leggyakoribb gonosz (rákos) simaizom daganat. Bár ritka, a test különböző részein kialakulhat, beleértve a méhet, a retroperitoneumot (a hasi szervek mögötti terület) és a mély lágyszöveteket.

Mik a simaizom-daganat mikroszkópos jellemzői?

Minden simaizom neoplazma abból áll orsósejtek, amelyek hosszú, vékony sejtek, amelyek tű vagy orsó alakjára emlékeztetnek. Ezek a sejtek jellemzően kötegekben vannak elrendezve, amelyek mikroszkóp alatt nézve különböző irányokba futhatnak.

Patológusok Számos jellemzőt használjon annak meghatározására, hogy a simaizom-daganat jóindulatú vagy rosszindulatú-e:

• Sejtes atípia: Ez a sejtek vagy azok alakjának vagy méretének abnormális változásaira utal magok. atipikus a sejteknek gyakran szabálytalan, nagyobb vagy sötétebb magjai vannak. Az atípia gyakrabban fordul elő gonosz daganatok, mint pl leiomyosarcomák.
• Fokozott sejtszám: A rosszindulatú daganatok gyakran nagyobb sejtsűrűséggel rendelkeznek, mint a jóindulatú daganatok, ami azt jelenti, hogy a sejtek szorosabban tömődnek egymáshoz.
• Mitotikus aktivitás: A patológusok megszámolják a számát mitózisok (sejtek osztódása) mikroszkóp alatt. Nagyobb számú mitotikus figurák, Különösen abnormálisak, rosszindulatú daganat jele.
• Elhalás: Ez az elhalt daganatsejtek területeire vonatkozik, amelyek gyakran láthatók rosszindulatú daganatokban. Elhalás jelezheti, hogy a daganat gyorsan növekszik, és meghaladja a vérellátását.

Míg a jóindulatú simaizom daganatok, mint pl leiomyomák, jellemzően hiányoznak ezek a vonatkozó jellemzők, rosszindulatú daganatok, mint leiomyosarcomák gyakran mutatják az atípiát, a fokozott sejtszámot, a mitotikus aktivitást és a nekrózist. Ezek az eredmények segítenek a patológusoknak a daganat osztályozásában és a kezelési döntések meghozatalában.

Mit jelent, ha egy simaizom-daganatot atípusosnak vagy atípiát mutatnak?

Amikor egy simaizom neoplazmát úgy írnak le atipikus vagy mutatja atípia, ez azt jelenti, hogy a daganat sejtjei abnormálisnak tűnnek mikroszkóp alatt. Ezek a változások a következőket foglalhatják magukban:

• Szabálytalan cellaformák és -méretek: A daganatsejtek megjelenése jobban eltérhet, mint a normál simaizomsejtek.
• Rendellenes magok: A magok, amelyek a sejtek genetikai anyagát tartják, nagyobbnak, sötétebbnek vagy szabálytalan alakúnak tűnhetnek.
• Fokozott mitotikus aktivitás: A daganatsejtek nagyobb számot mutathatnak mitózisok (cellák felosztása), mint az erre jellemző jóindulatú simaizom daganatok.

Az atípia jóindulatú és rosszindulatú simaizom-daganatokban egyaránt előfordulhat, de jelenléte gyakran aggodalomra ad okot, hogy a daganat agresszívebb lehet, vagy rákszerűen viselkedhet. Az atípia azonban önmagában nem erősíti meg a rosszindulatú daganatot.

A patológus egyéb jellemzőket is figyelembe vesz, mint például a daganat méretét, a sejtek osztódásának gyorsaságát, hogy a daganat behatol-e a környező szövetekbe, és vannak-e elhalás (elhalt tumorsejtek). Ezek a további tényezők segítenek annak meghatározásában, hogy a daganat jóindulatú, rosszindulatú-e vagy egy határkategóriába tartozik.

Ha a patológiai jelentés atípiát ír le, kezelőorvosa további vizsgálatokat vagy monitorozást javasolhat a daganat viselkedésének jobb megértése és a kezelési döntések meghozatala érdekében.

Milyen egyéb vizsgálatok végezhetők a diagnózis megerősítésére?

A szövet mikroszkóp alatti vizsgálata mellett a patológusok gyakran más vizsgálatokat is alkalmaznak a diagnózis megerősítésére és a daganatról további információk gyűjtésére. Ezek a tesztek a következőket tartalmazzák:

• Immunohisztokémia: Ez a teszt speciális színezékeket használ, hogy specifikus fehérjéket keressen a tumorsejtek felszínén. A simaizom-daganatokban a sejtek jellemzően olyan fehérjéket expresszálnak, mint a dezmin, a simaizom aktin (SMA) és a h-caldesmon. Ezek az eredmények segítenek megerősíteni, hogy a daganat simaizomsejtekből áll, és megkülönböztetik más típusú daganatoktól.
• Következő generációs szekvenálás (NGS): Ez a teszt megvizsgálja a tumorsejtek genetikai anyagát olyan specifikus változásokra (mutációkra), amelyek segíthetnek azonosítani a daganat típusát és irányítani a kezelést. Bizonyos genetikai változások inkább leiomyosarcomára utalhatnak, mint egy másik típusú rákra.

Ezek a kiegészítő tesztek segítenek a patológus pontosabb diagnózist biztosít, és segítséget nyújt az orvosoknak a beteg számára legmegfelelőbb kezelés megtervezésében.