A tüdő adenokarcinóma

Jason Wasserman MD PhD FRCPC és Zuzanna Gorski MD
Március 27, 2024

---

Az adenokarcinóma a nem kissejtes tüdőrák (NSCLC) egyik típusa, és a tüdőrák leggyakoribb típusa, amely Észak-Amerikában az összes eset 40%-át teszi ki. A pneumocitáknak nevezett speciális sejtekből indul ki, amelyek a tüdőben található kis légterek, úgynevezett alveolusok belsejében találhatók.

 

Mi okozza az adenokarcinómát a tüdőben?

Az adenokarcinóma vezető oka a dohányzás. Egyéb kevésbé gyakori okok közé tartozik a radon expozíció, a foglalkozási ágensek és a kültéri levegőszennyezés.

Milyen tünetei vannak az adenokarcinómának a tüdőben?

A tüdő adenokarcinóma tünetei közé tartozik a tartós vagy súlyosbodó köhögés, vérköhögés, mellkasi fájdalom és légszomj. A test más részeire átterjedt daganatok további tüneteket okozhatnak a test helyétől függően. Például a csontokra terjedő daganatok csontfájdalmat okozhatnak, és csonttörést okozhatnak. Az orvosok ezt patológiásnak minősítik törés.

Milyen állapotok társulnak a tüdő adenokarcinómájához?

Az adenokarcinóma sok esetben az atípusos adenomatosus hiperpláziának (AAH) nevezett rákelőtti betegségből indul ki. Az atípusos adenomatosus hyperplasia sejtjei abnormálisnak tűnnek, de még nem rákos sejtek. Idővel az AAH súlyosabb állapotba, ún adenokarcinóma in situ (AIS). Ezt az állapotot a tüdőrák nem invazív típusának tekintik, mivel a kóros sejtek csak a légterek belső felületén láthatók, és a növekedés 3 centiméternél kisebb. Az in situ adenokarcinóma invazív adenokarcinómává válik, ha a rákos sejtek átterjednek a stroma a légtér felszíne alatt, vagy ha a daganat 3 centiméternél nagyobbra nő.

Hogyan készül ez a diagnózis?

Az adenokarcinóma kezdeti diagnózisa a tüdőben általában azt követően történik, hogy egy kis szövetmintát eltávolítanak az úgynevezett biopszia vagy Finom tű szívás (FNA). Ezután műtéttel eltávolítható a teljes daganat. A daganat eltávolítására elvégzett műtét típusa a daganat méretétől és a tüdőben való elhelyezkedésétől függ. Az ékreszekciót általában a kis daganatok és a tüdő külső része közelében lévő daganatok eltávolítására végzik. A lobektómiát és a pneumonectomiát nagy daganatok vagy a tüdő közepéhez közeli daganatok esetén végezzük.

A tüdő adenokarcinóma szövettani típusai

A tüdő adenokarcinómáját szövettani típusokba sorolják a növekedési mintázat, a rákos sejtek összetapadásának módja és a kialakult struktúrák alapján. Az adenokarcinóma leggyakoribb szövettani típusai a lepidikus, szolid, acináris, papilláris és mikropapilláris adenokarcinóma.

Egy daganat csak egy növekedési mintát vagy több növekedési mintát mutathat ugyanabban a daganatban. Ha több növekedési mintát látunk, a legtöbb patológus leírja az egyes mintákból álló daganat százalékos arányát. A domináns mintázat a szövettani típus, amely a daganat nagy részét alkotja.

Lepidikus minta

A tüdő lepidikus típusú adenokarcinóma azt jelenti, hogy a rákos sejtek az alveolusoknak nevezett légterek belső bélése mentén növekednek. A rákos sejtek növekedésük során helyettesítik a normál pneumocitákat. Ez az adenokarcinóma leggyakoribb szövettani típusa. Ha a daganat 3 cm-nél kisebb, és teljesen lepidikus növekedési mintát mutat, akkor ezt nevezik adenokarcinóma in situ.

Acinar minta

A tüdő acinus típusú adenokarcinóma azt jelenti, hogy a rákos sejtek kis, kerek sejtcsoportokat alkotnak, amelyek közepén nyitott tér, úgynevezett lumen. Ez az adenokarcinóma második leggyakoribb szövettani típusa.

Szilárd minta

A tüdő szilárd típusú adenokarcinóma azt jelenti, hogy a rákos sejtek nagy csoportokat alkotnak, amelyek között kevés a hely. Ez a fajta adenokarcinóma agresszívabb, mint a lepidic és acinus típus, és nagyobb valószínűséggel Áttéteket (átterjedt nyirokcsomók.

Papilláris minta

A tüdő papilláris típusú adenokarcinómája azt jelenti, hogy a rákos sejtek összetapadnak, és hosszú ujjszerű szövetnyúlványokat képeznek, amelyeket papillának neveznek. A papilláris típusú adenokarcinóma általában agresszívebb, mint a lepidikus domináns daganatok, de kevésbé agresszív, mint a szolid vagy mikropapilláris típusok.

Mikropapilláris minta

A tüdő mikropapilláris típusú adenokarcinóma azt jelenti, hogy a rákos sejtek egymáshoz tapadva kis sejtcsoportokat alkotnak, amelyek egy térben helyezkednek el. Ez az agresszív ráktípus gyakran áttéteket ad (terjed) -re nyirokcsomók és a tüdő más részei.

Tumor fokozat

A tüdő adenokarcinómáját három fokozatra osztják (jól differenciált, közepesen differenciált és rosszul differenciált) a domináns (leggyakoribb) szövettani típus (növekedési minta) és a legrosszabb (vagy legagresszívabb) szövettani típus kombinációja alapján. A tumor fokozata azért fontos, mert jó előrejelzője annak, hogy a daganat hogyan reagál a kezelésre. Ezt az osztályozási sémát csak a tüdő nem mucinosus adenokarcinómáira alkalmazzák (olyan daganatok, amelyek nem termelnek nagy mennyiségű mucint).

A tüdő adenokarcinóma osztályozási rendszere:

• Jól differenciált: Többnyire vagy teljesen lepidás típusú daganat, 20%-nál kevesebb szilárd vagy mikropapilláris növekedéssel.
• Mérsékelten differenciált: Többnyire vagy teljesen acináris vagy papilláris típusú daganat, 20%-nál kevesebb szilárd vagy mikropapilláris növekedéssel.
• Rosszul differenciált: 20%-nál nagyobb szilárd vagy mikropapilláris növekedésű daganat, vagy összetett mirigyekből vagy egyetlen sejtből álló területekkel.

Immunohisztokémia

Immunhisztokémia (IHC) egy olyan teszt, amely lehetővé teszi a patológusok számára, hogy azonosítsanak bizonyos típusú sejteket a sejtek által termelt vegyi anyagok, jellemzően fehérjék alapján. Mivel a különböző típusú sejtek különböző IHC-markereket fejeznek ki, a patológusok ezt a tesztet használhatják a különböző típusú rákok megkülönböztetésére.

Amikor IHC-t végeznek, a tüdő adenokarcinóma általában a következő eredményeket mutatja:

• TTF-1 – A daganatok 80%-ában pozitív.
• p40 – Negatív.
• CK5 – Negatív.
• Chromogranin – Negatív.
• Szinaptofizin – Negatív.

Genetikai változásokat találtak a tüdő adenokarcinómájában

A tüdő adenokarcinómájában gyakran előforduló genetikai változások közé tartoznak az olyan gének mutációi, mint pl EGFR, KARCOLÁSés ALK. A patológusok ezeket és más genetikai elváltozásokat tesztelik olyan technikákkal, mint pl következő generációs szekvenálás (NGS), immunhisztokémia (IHC)és fluoreszcens in situ hibridizáció (FISH). A specifikus genetikai mutációk azonosítása fontos a célzott terápiák kiválasztásához.

A légtereken keresztül terjed

A Spread through air spaces (STAS) a tüdőrákban megfigyelhető inváziós mintát ír le, ahol a rákos sejtek a daganaton kívüli tüdőszövet légterébe terjednek. A STAS jelenlétét a tüdő adenokarcinómájában szenvedő betegeknél a kiújulás nagyobb kockázatával és rosszabb általános túléléssel hozták összefüggésbe, különösen a korai stádiumban szenvedő betegeknél. A STAS felismerése ezért értékes prognosztikai információkkal szolgálhat, és segíthet a kockázati rétegződésben.

A patológusok úgy azonosítják a STAS-t, hogy mikroszkóp alatt gondosan megvizsgálják a daganatot körülvevő tüdőszövetet. Olyan daganatsejteket vagy sejtcsoportokat keresnek a légterekben, amelyek elkülönülnek a fő daganattól, és nem kapcsolódnak a daganat széléhez, gyakran magától a daganattömegtől távol helyezkednek el. Ezek a sejtek szabadon lebeghetnek vagy az alveoláris falakhoz kapcsolódhatnak, de megkülönböztethetők az elsődleges daganattól, és nem magyarázhatók más folyamatokkal, például műtermékekkel vagy limfovaszkuláris invázió.

Több daganat

Nem ritka, hogy egynél több daganatot találnak ugyanabban a tüdőben. Amikor ez megtörténik, a jelentésben minden daganatot külön ismertetnek.

Egynél több daganat megtalálásának két lehetséges magyarázata van:

1. Az egyik daganatból származó daganatsejtek a tüdő másik részére terjedtek. Ez a magyarázat valószínűbb, ha az összes daganat azonos szövettani típusú. Például, ha az összes daganat acinus típusú adenokarcinóma. Ha a daganatok ugyanazon az oldalon vannak, mint a test, a kisebb daganatokat csomóknak nevezzük. Ha a daganatok a test különböző oldalán (jobb és bal tüdőben) találhatók, a kisebb daganatot nevezik áttétel.
2. A daganatok külön-külön fejlődtek ki. Ez a valószínűbb magyarázat, ha a daganatok különböző szövettani típusúak. Például az egyik daganat adenokarcinóma, míg a másik a laphámsejtes karcinóma. Ebben a helyzetben a daganatok különálló elsődlegesnek minősülnek, nem pedig áttétes betegségnek

Pleurális invázió

A pleurális invázió a rákos sejtek terjedését jelenti a mellhártyába, amely a tüdőt körülvevő vékony szövetréteg, amely a mellkasüreg belsejét béleli. A mellhártyának két rétege van: a visceralis mellhártya, amely a tüdőhöz tapad, és a parietális mellhártya, amely a mellkasfalat és a rekeszizomzatot szegélyezi. A tüdőrák által okozott pleurális invázió azt jelenti, hogy a daganat túlnőtt magán a tüdőszöveten, és a környező pleurális rétegekbe nőtt.

A pleurális invázió fontos mind a patológiás stádium meghatározása, mind a prognózis szempontjából:

• Tumor stádium: A pleurális invázió jelenléte jelentős tényező a tüdőrák stádiumának meghatározásában. A mellhártyát behatoló daganatok fejlettebbnek tekinthetők, mint a tüdő parenchymára (a tüdő funkcionális szövetére) korlátozódó daganatok. A tüdőrák stádiumbesorolására használt TNM osztályozási rendszer szerint a pleurális invázió növelheti a daganat T kategóriáját, ami a daganat méretét és kiterjedését jelzi. Például a visceralis pleurát behatoló daganat T2 kategóriába sorolható, míg a mellhártya parietális inváziója vagy a pleurális effúzió (folyadék felhalmozódás) bevonása magasabb osztályozáshoz vezethet.
• Prognózis: A mellhártyát megfertőző tüdőrákos betegek prognózisa általában rosszabb, mint azoknál, akiknél nem érintett a mellhártya. Ennek az az oka, hogy a pleurális invázió egy agresszívabb daganatot tükröz, amely nagyobb valószínűséggel terjed és szövődményeket okoz, például pleurális folyadékgyülemet, amely károsíthatja a tüdő működését, és olyan tünetekhez vezethet, mint a mellkasi fájdalom, köhögés és légszomj.

Lymphovascularis invázió

A limfovaszkuláris invázió a rákos sejtek véredénybe vagy nyirokcsatornába való terjedésére utal. A vérerek hosszú, vékony csövek, amelyek vért szállítanak a testben. A nyirokcsatornák hasonlóak a kis erekhez, kivéve, hogy vér helyett nyirok nevű folyadékot szállítanak. A nyirokcsatornák kis immunszervekkel, az úgynevezett nyirokcsomók amelyek az egész testben megtalálhatók. A limfovaszkuláris invázió azért fontos, mert egy véredénybe vagy nyiroktérbe kerülve a rákos sejtek átterjedhetnek a nyirokcsomókra vagy a test más részeire, például a májra vagy a csontokra.

Margók

A patológiában a margó a szövet széle, amelyet elvágnak, amikor a daganatot eltávolítják a testből. A patológiai jelentésben leírt margók nagyon fontosak, mert ezek jelzik, hogy a teljes daganatot eltávolították-e, vagy a daganat egy része hátramaradt. Az árrés állapota határozza meg, hogy milyen (ha van ilyen) további kezelésre szüksége.

A patológusok gondosan megvizsgálják a szegélyeket, hogy daganatos sejteket keressenek a szövet vágott szélén. Ha daganatsejtek láthatók a szövet vágott szélén, a margót pozitívnak írják le. Ha a szövet vágott szélén nem láthatók tumorsejtek, a margót negatívnak írják le. Még ha az összes margó negatív is, egyes patológiai jelentések a szövet vágott széléhez legközelebb eső tumorsejtek mérését is tartalmazzák.

A pozitív (vagy nagyon közeli) margó azért fontos, mert ez azt jelenti, hogy daganatsejtek maradhattak vissza a szervezetben, amikor a daganatot műtéti úton eltávolították. Emiatt azoknak a betegeknek, akiknek pozitív margója van, újabb műtétet ajánlhatnak a daganat többi részének eltávolítására vagy sugárkezelést a test pozitív résszel rendelkező területére.

Nyirokcsomók

Nyirokcsomók kisméretű immunszervek, amelyek az egész testben megtalálhatók. A rákos sejtek kis nyirokereken keresztül terjedhetnek a daganattól a nyirokcsomókig. Emiatt a nyirokcsomókat általában eltávolítják és mikroszkóp alatt megvizsgálják, hogy rákos sejteket keressenek. A rákos sejtek mozgását a daganatból a test másik részébe, például egy nyirokcsomóba nevezik áttétel.

A nyak, a mellkas és a tüdő nyirokcsomói a daganattal egy időben eltávolíthatók. Ezeket a nyirokcsomókat állomásoknak nevezett területekre osztják. 14 különböző állomás található a nyakban, a mellkasban és a tüdőben (lásd az alábbi képet).

Ha bármilyen nyirokcsomót eltávolítottak a szervezetéből, azt mikroszkóp alatt megvizsgálja egy patológus, és a vizsgálat eredményeit a jelentésben ismerteti. A legtöbb jelentés tartalmazza a vizsgált nyirokcsomók teljes számát, azt, hogy a szervezetben hol találták meg a nyirokcsomókat, valamint a rákos sejteket tartalmazó (ha van ilyen) számát. Ha rákos sejteket észleltek egy nyirokcsomóban, akkor a rákos sejtek legnagyobb csoportjának méretét is figyelembe veszik (amelyet gyakran „fókusznak” vagy „lerakódásnak” neveznek).

A nyirokcsomók vizsgálata két okból is fontos. Először is, ezt az információt a patológiás csomóponti stádium (pN) meghatározására használják. Másodszor, ha rákos sejteket találunk egy nyirokcsomóban, megnő annak a kockázata, hogy a jövőben rákos sejteket találnak a test más részein is. Ennek eredményeként orvosa felhasználja ezeket az információkat, amikor eldönti, hogy szükség van-e további kezelésre, például kemoterápiára, sugárterápiára vagy immunterápiára.

Patológiás stádium (pTNM)

A tüdő adenokarcinóma patológiás stádiuma a TNM staging rendszeren alapul, amely egy nemzetközileg elismert rendszer, amelyet a Amerikai rákellenes vegyes bizottság. Ez a rendszer az elsődleges daganatra (T) vonatkozó információkat használ, nyirokcsomók (N), és távoli metasztatikus betegség (M) a teljes kóros stádium (pTNM) meghatározásához. Patológusa megvizsgálja a beküldött szövetet, és minden résznek számot ad. Általában a magasabb szám előrehaladottabb és rosszabb betegséget jelent prognózis.

Tumor stádium (pT)

A tüdő adenokarcinómájának 1 és 4 közötti tumorstádiumot adnak a daganat mérete, a vizsgált szövetben talált daganatok száma, valamint az alapján, hogy a daganat áttört-e a mellhártyán, vagy átterjedt-e a tüdő körüli szervekre.

Csomóponti szakasz (pN)

A tüdő adenokarcinómája 0 és 3 közötti csomóponti stádiumot kap a rákos sejtek jelenlététől vagy hiányától függően. nyirokcsomó és a rákos sejteket tartalmazó nyirokcsomók elhelyezkedése.

• NX – Nem küldtek nyirokcsomót patológiai vizsgálatra.
• N0 – A vizsgált nyirokcsomók egyikében sem találtak rákos sejtet.
• N1 – Rákos sejteket találtak legalább egy nyirokcsomóban a tüdő belsejéből vagy a tüdőbe vezető nagy légutak környékén. Ez a szakasz a 10-14 állomásokat tartalmazza.
• N2 -Ráksejteket találtak legalább egy nyirokcsomóban a mellkas közepén és a nagy légutak környékén. Ez a szakasz magában foglalja a 7-9 állomásokat.
• N3 – Rákos sejteket találtak a nyakban vagy bármely nyirokcsomóban a daganattal ellentétes (kontralaterális) testoldalon. Ez a szakasz az 1-6 állomásokat tartalmazza.

Kezelési hatás

A kezelés hatását a jelentés csak akkor írja le, ha Ön kemoterápiában vagy sugárterápiában részesült a daganat eltávolítására irányuló műtét előtt. A kezelés hatásának meghatározásához patológusa megméri az élő (életképes) daganat mennyiségét, és ezt a számot az eredeti daganat százalékában fejezi ki. Például, ha a patológus 1 cm-es életképes daganatot talál, és az eredeti daganat 10 cm-es volt, az életképes daganat százalékos aránya 10%.

Tudjon meg többet a patológiáról

A patológia atlasza