A Pathology Dictionary Team
April 13, 2023
A humán papillomavírus (HPV) nagyon gyakori szexuális úton terjedő vírus. A HPV-nek több mint 100 típusa létezik, és egyes típusok nagyobb valószínűséggel okoznak rákot, mint mások. A vírus megfertőz laphámsejtek amelyek általában a bőrben, a szájban és a torokban, a méhnyakban, a péniszben és az anális csatornában találhatók.
A HPV jellemzően vaginális, anális vagy orális szex útján terjed, és szexuális tevékenység során bőrrel érintkezve is terjedhet.
A legtöbb HPV-vel fertőzött embernél semmilyen tünet nem jelentkezik, és a vírus magától elmúlik. Egyes esetekben azonban a HPV genitális szemölcsöket okozhat, vagy súlyosabb egészségügyi problémákhoz, például méhnyak-, végbél- vagy torokrákhoz vezethet.
A magas kockázatú HPV bizonyos típusú humán papillomavírusokra utal, amelyek nagyobb valószínűséggel okoznak rákot. Míg a legtöbb HPV-fertőzés nem okoz tüneteket, és magától elmúlik, a magas kockázatú HPV-típusok hajlamosak hosszabb ideig a sejtekben maradni, ami idővel rákossá válhat.
A magas kockázatú HPV-vel leggyakrabban kapcsolódó ráktípusok közé tartozik a méhnyakrák, a torokrák, a péniszrák és az anális rák. Emellett a magas kockázatú HPV is okozhat genitális szemölcsöket, de ez ritkábban fordul elő. Fontos megjegyezni, hogy a magas kockázatú HPV fertőzés nem feltétlenül jelenti azt, hogy rákos lesz, de növeli a kockázatát.
A HPV 16 és 18 a HPV két leggyakoribb nagy kockázatú típusa, és felelősek a HPV-vel összefüggő rákos megbetegedések többségéért, beleértve a méhnyakrákot, a végbélrákot és bizonyos típusú torokrákokat.
A HPV felelős a legtöbb méhnyak-, pénisz-, végbél- és torokrákért felnőtteknél. Ezeken a helyeken a HPV egyfajta rákot okoz, az úgynevezett laphámsejtes karcinóma (SCC) mert a daganat kóros laphámsejtek. A test egyes részein, például a torokban, a rákot úgy írják le nem keratinizáló laphámsejtes karcinóma mert a daganatsejtek nem mennek át a keratinizációnak nevezett folyamaton, ami miatt mikroszkóp alatt kevésbé rózsaszínűnek és kékebbnek tűnnek.
A HPV által okozott rákmegelőző állapotokat általában két csoportra osztják: alacsony fokozatú laphám intraepiteliális lézió (LSIL) és a magas fokozatú laphám intraepiteliális lézió (HSIL) és a rák kialakulásához kapcsolódó kockázat magasabb HSIL esetén.
Számos különböző módszer létezik a HPV tesztelésére. A legtöbb orvos a terület vizsgálatával kezdi, hogy keresse a HPV-fertőzés jeleit. Ha a terület abnormálisnak tűnik, néhány sejt eltávolítható az úgynevezett a Pap kenet vagy biopszia. A HPV magas kockázatú típusával fertőzött sejtek gyakran nagy mennyiségű fehérjét termelnek, az úgynevezett p16. Emiatt a p16-ot a HPV „helyettesítő markerének” tekintik, mivel a p16-pozitív sejtek valószínűleg megfertőződnek HPV-vel. A HPV keresésére használt egyéb tesztek közé tartozik a polimeráz láncreakció (PCR) és in situ hibridizáció (ISH). Mindkét teszt a HPV által termelt genetikai anyagot keresi a fertőzött sejtekben.